Vannak pillanatok

Vannak pillanatok, amikor nem gondolsz semmire. Könnyed vagy, szinte lebegsz. Fekszel. Vagy az ágyon vagy a strandon. Lehunyod a szemed és csak élvezed a létezést. Érzed a levegő mozdulatlanságát, a nap égető sugarait lecsapódni bőrödön, hallod a körülötted zajló zsivajt, de nem érzékeled. Csak úgy vagy..gondok nélkül, szabadon. Én az ágyamon fekszem. Szemem nyitva, a hófehér álmennyezet mintáját bámulom. Mozdulatlan vagyok, teljesen. Nem érzem a testem. Nem érzek semmit, nem érdekel semmi..nincsenek gondolataim, csak úgy vagyok. Aztán elönt egy érzés. Eláraszt, betölt, melegséget idéz elő bennem. Tudatosul bennem, élek. Szeretnek. Én is szerethetek, Van családom, akiért felelős vagyok. Megvan mindenem. Nem kell nélkülöznöm. Megélek szinte mindent, amire szükségem van. Boldog vagyok..és hálás...Istennek....