2013. szeptember 5., csütörtök
Köszönet
Köszönet
Köszönöm, hogy megszülettem
Esélyt, életet kaptam, hogy
megélhessem, láthassam,
érezhessem, mindazt mi fejleszt
S ezáltal feljebb léphetek
egy szintet.
Köszönöm, hogy neveltek
Tanítottak, okítottak s helyes
útra tereltek. Rendes ember
lettem, s szép csendesen, ám
de gyorsan felnőttem.
Köszönöm, hogy átélhettem
Milyen érzés is anyának lenni
Éjjelenként beteg gyermekekért
aggódni s felelősséggel tartozni.
Hogy megtapasztalhattam, mit
jelent a család, az otthon melege
Mely mindig hazavár. Hogy utazhattam
s láttam más világot, emberek kultúráját
Hogy érezhettem, átélhettem
a csodát, a természet tündöklését
Egy aprócska patak csobogását.
Láthattam a ragyogó napot
Az ég kékjét, mely néha
sötétbe torkollott, a fényesen
ragyogó csillagokat, s azt az
egyet kiválaszthattam, melyet
ha meglátok tisztán kéklő egek
bársonyán ragyogni, szívem
el kezd nagyobbat dobbanni.
Hogy ember lettem, ki erős
s elszánt, ki állandóan harcol,
s új csatákban helyt áll, kinek
helyén van a szíve, s nem húzza
le a mocsár süllyesztő tömkelege.
Köszönöm az életet, melyet
szeretek, s próbálok benne
könnyedén teremteni élet- teret.
Terelni a gondokat, s befogadni
érzéseket, mosolyokat.
Egyetlen hatalom, kit
elismerek, mely előtt
fejet hajtok, s kit tisztelek
Ez a Szeretet, mely Istentől
ered, a Létezés mely
örök s végtelen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése