Mit akarsz még?
Eldobtál, sárba tiportál
összetörted szelíd lényemet
Átnyargaltál rajta s hidegen
Érzések nélkül, hagytad,
hogy szenvedjek.
Fájt az érzés. Nagyon.
Azt hittem, meghalok.
Nem akartam látni többé
sem a csillagokat, sem a napot.
Üres lett lényem, megfagyott.
A hidegség vette át hatalmát
Elűzött minden mosolyt s
reményekkel teli napot.
A jég olvadni kezdett.
Nyúltak felém a ködből
segítő kezek, hagytam őket,
hagytam, talpra állni segítsenek.
Felálltam, megvagyok.
Olvadni kezdett szívemen
a jég, feloszlott lelkemben
a sötétség.
Újra láttam a fényt s
szeretni kezdtem a napot.
Vártam minden ébredést
S újra bágyadt mosolyok
támadtak fel arcomon.
Arcod homályba került
Feledésbe merült,
Míg egy napon újra
megjöttél.
Nem értettem, mit akarsz még?
Miért most? Miért téped fel
a behegedt sebeket és
zaklatod fel lenyugvó
lényemet?
Mit akarsz még?
Nem volt elég? Kínokat
akarsz számomra s
még több szenvedést?
Ha meghalok, talán
békén hagysz s talán
örökre távol maradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése