Láthatatlan ölelés
Az éjszaka leple alatt
álomfelhő borult rám
Puhán szórta szirmait
S Te újra itt voltál.
Néztelek könnyes szemekkel
Megtörten fénylett parázsló
szemed, S benne láttam
szerelmünk fájdalmát
Milliónyi elvesztett lélek-harcot
Hullámzó tengereken.
Alakod közelített, de nem
mosolyogtál, A könnyeim
egyre csak folytak, s a tengerbe
hullottak, mint megannyi
harmat- parány.
Átöleltél szomorúan,
fájdalmasan. Éreztelek.
Azt hittem szívem az
érintésbe beleszakad.
És akkor lelkünk egymásba
simult abban a pillanatban
Ott, abban az álomban tudtam
Még mindig Te vagy
Elmúló vágyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése