Egy hét Veled

Egy hét , Veled

Egy hetet kaptunk,

adtunk magunknak

Elszöktünk egy lakatlan

szigetre, hol csak ketten

voltunk, Te és én, a fény

és a sötétség, a nappal 

és az éj.

Ketten voltunk az

egész szigeten

Élveztük a csendet, 

s egymást, azt, hogy

milyen is egy civilizálatlan

világ.

Gyakran mártóztunk meg

lágyan simogató habokban

vagy néha a másik

Lélek- mivoltában.

Az idő szelek szárnyán

gyorsan elrepült, a 

semmibe veszett

Elhagytuk a szigetet

és maradtak a szép

emlékek.

Csendes, álmatlan

éjszakákon, felidézem

a perceket, mikor egy

hétig csak egymásért

léteztünk, egymás szemeiben

s lényében vesztünk el.

Köszönöm Neked.

Köszönöm, hogy létezel

S szeretsz. Nélküled 

meghalnék s már nem

keresném többé a szép

érzéseket.

Egy hét, csak Veled

hol szárnyra kapott s 

valóságot nyert a képzelet

Szívem együtt dobban a 

sziveddel, s tudtam számomra

örökre létezel.