A perc

A perc

Lassan peregnek a percek

Mintha az idő megállni látszana

Már csak monoton robotként 

végzem a dolgom, s várom,

hogy rám törjön az idő

megállíthatatlan angyala.

Az órák is lassan telnek

Szinte csak vánszorognak

Gondolataim Nálad járnak

szüntelen s az álom is

messze elkerülget.

Nem bírok aludni, feszült

vagyok, a szívem is gyorsabban

ver, csak jönne már el a 

pillanat s köszöntene rám a perc.

A perc, melyben szemünk

egymásba olvad,a tekintetek

egymásba kapaszkodnak

Fényes csillogásukban majd

meglátom önmagam, 

tükröt tartasz elém, hogy

láthassam igazi voltomat.

Tudom, ajkad mosolyra

fakad, szemedből elindul

kéklőn lefolyni picinyke patak

Mert maga a csoda ez mi velünk

megesett, két egymástól távol

lévő lélek a másikba beilleszkedett.