Hiányzol....

Hiányzol

A fáradtság ledönt s 

alvásba tipor, megszűnik

a gondolat, s az álomvilág

is elkerül. Csak alszok álmok

és vágyak nélkül, Hiányzol

Nélküled üresek a napok,

bár gyorsan telnek, lefoglalnak

millió feladatok.

Csak halványan egy- egy

pillanatra merül fel képed

Nem hallak magamban 

s nem érezlek. Tudom, hogy

vagy s leszel, bevésett lélek

vagy, ki ha keres

magában meglel.

Elfáradtam nagyon, erőm

is elhagyott, már nem bírom

élvezni a meleget s a ragyogó

napot. Mosolyok nem derengenek

fel arcomon. Fáradt vagyok.

Élek, de most felőrölnek

a mindennapok.

Légy türelmes velem

Kellesz nekem, itt vagy

bennem, minden sejtemben.

Kapuimon belépve

lelkembe jutottál, vértengert

találtál, mely lassan felszívódik

és átveszi helyét valami más

valami selyemtapintású

pillanat- varázs.

Ezt a pillanatot akarom

magamnak, Ellopom, börtönbe

akarom zárni, hogy örökre

maradjon. Arcomra boldog

mosolyokat csaljon, s szívem

szíveddel egyszerre dobbanjon.