A hang

A hang

Bársonyos, kellemes, nyugodt

Lágyan vonzott, hogy hallgassam

még, figyeljek rá, töltse be

lényem összes zeg-zugát.

Hallgattam, nyugtatott.

Látni akartam, ki e hang

tulajdonosa volt.

Még közelebb vitt hozzá

valami, szeretett volna 

örvényként vonzani.

Vonz, lehúz, magával

ragad, felemel, visz

magával, mint vadász

az elejtett vadat.

Akarom, hogy mindig

Most legyen! Hogy

szürke életemben

Most velem legyen!

Nyugtassanak meg 

lágy szavai, öleljenek át

simogatóan hanghullámai.

Már nem csak képzelet leszek

Ez már a valóság. Hol közös

lényünk értelmet nyerve 

nem vív több csatát.

Megérkeztem, itt vagyok

Hosszú és rögös, néha 

fájdalmas volt az út, míg

idáig eljutottam. Nem számít 

a múlt, a fájdalmak megszűntek

könnycsalogató emlékek tovatűntek.

Most már csak érted 

könnyezem, ha úgy ölelsz

át, hogy abba a lelkem

is beleremeg.

Könnyeket ejtek, mert

ez maga a csoda, a hitetlen

embereknek mese, intézik 

el ezt egy kézlegyintéssel

Mi tudjuk, ez a valóság

melyet magába zár

egy csodás álomvilág.