Létezés
Mosolygós, vidám napok
jöttek, elhozta nekem
mindet a nyár, olykor
önfeledten nevetek , viháncolok
újra, tudom rám a
boldogság vár.
Nyoma sincs a fájdalomnak
Lelkem újra szabadon, sebek
nélkül szárnyal, nem kíséri
már a múlt nyoma
Arcok, képek kik okozták
rég felejtve lettek tán.
Pajkos vagyok, virgonc
nevetős, gyorsan telnek
a napok, boldog vagyok
ketten vagyunk, csak ejtenek
egyre rabul vonzó pillanatok.
Életre kelt a vágy is
Őt nem akartam, Csak
nyomtam, csak nyomtam
el, szorítottam mélyen
magamban.
Már nem bírok vele
Hatalmas erőre kapott
Te táplálod, s kettőtök
ellen tehetetlen vagyok.
Éget, mar, kínoz
Magával ragad
Egyszer a felszínre tör
S forró lávaként betakar.
Te vagy a lélek
Te vagy a szenvedély
Te vagy belőlem egy
darab, ki nélkül csak
halott lelkem marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése