2012. február 20., hétfő

Vers,amelyet kaptam

Akik ismernek közelebbről,tudják,hogy a  férjem verseket ír.Szeretem a  verseket,de az ő versei számomra nagyon elvontak,és nagy részük búskomor.
Találtam egyet a számos versei közül,amely nem elvont,és bár szerinte gagyi ám ,nekem ez a legaranyosabb.







                                            Az első szavak


                        
                           Emlékszel,mikor megismertelek
                          Egy alkonyon.Te felém közeledtél
                          S én feléd.Csodáltalak,néztelek
                          Amint serényen lépkedtél.




                       Rám pillantottál,s szemeid
                       Azt tükrözték,megtaláltam!
                      Rád pillantottam s a szívem
                      Azt sugallta :Igen Ő Az!


                       
                     Serény lépteid lelassultak oly
                     Annyira,hogy megálltál.
                    A fák lombjai susogtak
                   S Te félénken megszólítottál.


                  
                   Emlékszel,az első szavakat
                  halkan és remegő hangon
                  Mondta ki az ajkad.De igazat 
                 Mondtál e nyári alkonyon.




                Ahogy én szeretlek
               Nem szeret úgy senki-Ezek voltak
              Azok a szavak,amit
              Ajkaid nehezen mondtak ki.




              Az egymásra találás pillanatai
             Voltak ezek a felejthetetlen percek
             Hisz egymásra talált két ember
            Kik azért születtek,hogy egymásé legyenek.








       
                    
                  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése