Megszokás

A témát amőba játék közben egy kedves ismerősöm vetette fel.Filozofáltunk,ahogy szoktunk,most éppen az emberi kapcsolatokról,konkrétabban a férfi-nő kapcsolatáról az életben.Innen jött a fogalom:a megszokás.
Megszokni annyi,mint elfogadni valakit vagy valamit,együtt élni vele,talán behódolni neki,együtt megoldani a gondokat.
A következő kérdés.Miért maradnak a  nők a  megszokásnál?
Miért nem lépnek ki a kapcsolatból,ha már egy síkon fut,egyhangúvá válik,elfásul a kapcsolat?
Félelem az egyedülléttől,talán a biztonság,a kényelem,a szeretet miatt?
Talán ez a helyes válasz:a szeretet.
Az évek során a kapcsolatok átalakulnak,a fogalmak átértékelődnek.
Ahogyan a szerelem-szeretetté,a szenvedély-megszokássá,a törődés-féltéssé..stb.
Kilépni?Igen ,de hova és minek?Mi vagy ki garantálja,hogy  amibe belépünk,amiért váltunk
az 2-5év múlva ne lesz ugyanilyen?
De!Ugyanilyen lesz!Az ember ugyanúgy megszokja  a másikat,alkalmazkodik,elfogadja a másik hóbortjait.Ezért az egy-két év különbözőségért nem érdemes váltani-szerintem.Kilépni,egy alapjában-véve jól működő kapcsolatból a bizonytalanba?Egy kis szenvedélyért,egy kis kedvességért?Az a szenvedély is elmúlik,a gyengédség megfakul,a hétköznapok megszürkülnek-ugyanolyan lesz minden.
Itt lép be a félelem.Igen,mi emberek félünk az újtól,a mástól,a bizonytalanságtól,az ismeretlentől.Ahogy a haláltól is.
A biztonság is színre lép.Megszokott ,biztonságos életünket,nem szívesen adjuk fel.
És miért is tennénk?Hiszen ott valahol,belül mélyen-még mindig szeretjük a másikat.
Csak már nem úgy,mint az elején,amikor még volt a lila köd,amin átnézve nem láttuk a másik hibáit.
A megszokás ,egyfajta birtoklás is.Az enyém,hozzátartozok,felelős vagyok érte.És persze a jó kapcsolat titka az alkalmazkodás.csakhogy az alkalmazkodással az egyik fél alárendeli magát a másiknak,lemond egyes vágyairól,szokásairól a másik fél kedvéért.
Innentől megszűnik létezni az "Én".Hogy megéri-e?Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.Én személy szerint utálom a konfliktusokat,a veszekedéseket,az erőszakot,ezért inkább sokszor engedek.De akkor már nem én vagyok,ha nem a másik fél által irányított személy.
Utálom a féltékenységet,a birtoklást.Azt nehezen viselem el,még a férjemnek is.
Sokszor úgy érzem magam,mint Coelho ketrecbe zárt madara.Ott vagyok,együtt vagyunk,szeretem-de a lelkem halott.
Viszont,én szeretek birtokolni.Sőt!Akarok birtokolni!Nem rég tudatosult bennem ez a tulajdonság,hogy ez létezik,bennem van.Akik közel állnak hozzám,fontosak nekem,őket birtokolni akarom,ugyanakkor a személyemet nem hagyom kisajátítani.
Ellentmondás.De ilyen vagyok.
Szerintem nincs olyan ember,aki Á-t mond,és úgy is viselkedik.Nem hiába van a közmondás-Aki Á-t mond,mondjon B-t is.