Szalagavató

Kb.Egy hete a barátnőm lányának szalagavatójára voltunk hivatalosak.Pont akkor volt a legnagyobb hideg,tombolt a tél.
Nappal -12fok,éjjel -18---20körül mozgott a hőmérséklet.
Nem mondhattunk nemet,így vegyes érzelmekkel,talán egy kicsit kedvtelenséggel mentem el.
A Sportcsarnokban is elég hideg volt.De a műsor feledtetett velünk mindent.
Halk fülbemászó zene szólt,amíg a végzős osztályok felvonultak.
A lányok nagyon szépek voltak.Különböző frizurák,csillogó sminkek,műszempilla,egyeseknek műmell-mindegyik szép akart lenni élete eme fontos eseményén.Szinte egyforma ruhák.
Arcukon kis ijedtséggel,szinte meglepődve hallgatták végig az igazgató beszédjét.
A beszéd hallgatása közben ,nekem is kicsordultak a könnyeim.
Eszembe jutott,mikor én álltam ott,ugyanígy,kicsit félve,megilletődve,meghatódva.
Szívünk televolt reményekkel.Innen már szinte csak egy ugrás a nagybetűs Élet.Egy akadály az érettségi,utána munkahelykeresés és szabadok leszünk,függetlenek.
Gondoltam én.Milyen jó lesz,milyen szép lesz!Tele voltam reményekkel.
Többet nem fogják megmondani a szüleim,hogy mit csináljak,mit egyek,és persze mikor érjek haza egy-egy buliból.
Persze,a szalagtűzés pillanatában senki nem gondolt erre.Önfeledten mosolyogtunk,örültünk,hogy eljutottunk idáig.És a műsor utáni bankett járt már a fejünkben.Elmúlt.Kiléptünk az életbe.És rájöttem,azért nem is olyan jó önállónak lenni.A szabadság:érdekes dolog.
Onnantól magamnak kellett beosztanom a keresetemet.Nem mehettem a szüleimhez gyógyszerért,vagy mosóporért.A saját lábamra álltam.
Megtanultam a fontossági sorrendet,a felelősséget,és a kötelességeimet.
Így visszagondolva úgy látom,azért jobb volt gyereknek lenni,amikor a lakás fenntartása,a csekkek kifizetése-nem az én gondom volt.