Ordítani akarok,hogy kell valaki
Valaki kell nekem,aki anyám
szeretőm,barátom
Aki menedékem lehet.
Nem értem,hogy a sok barát
Mért tűnt el hirtelen
Nem értem a sok szerelem
Miért üres érzékiséget jelent.
Mint egy vad oroszlán
Úgy járkálok a kerítések között
Mint eltévedt kismadár repkedek
Kihűlt fészkek fölött.
A dac.ami arcomra ült
Nem harag szülötte
Nem hideg lenézést sugall
A könny,mely végigfolyik arcomon
valami másra utal.
Hányszor letérdeltem már eléd
könyörögtem,hogy gyere
Arra sem méltattál
Hogy arcod megmutasd nekem.
Valakit imádok
Valakit nem találok
Valahol biztosan Te is keresel
Őrület,nem tudom,merre lehetsz.
Néha azt mondom nem is létezel
Ilyenkor penge kerül elém
Csak gyávaságom,ami visszatart
És a fénytelen reménykedés.
Ordítani akarok,hogy kell valaki
Valaki kell nekem
Ne várass,ha megjössz nem kell más
Csak annyi,hogy szeress.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése