Szerelem IV.tételben
I.
Mintha Istenek vezéreltek volna napkeletnek
Mikor hallottam a fényt halkan énekelni
Olykor üres poháron néztem keresztül s
Másoktól rossz volt a rosszat hallani.
Midőn a kicsiny szobában őrültet játszott minden
S az ablakból reményvesztett halál dalolt
Éneke felébresztett álmot,fényt és színtelen képet
Arca elfelejtette az útszéli fákra aggatott mosolyt.
Szerettem, ha a szélben zölden értek a gyümölcsök
S jó volt látni,ha néha rám figyelt a tömeg.
Mindig szerettem volna gyékényből szerelmet fonni,
Mert a felfűzött hajnal mást adott nekem.
Fázom,az imát csak én hallgatom,nincs nekem senki sem
Meztelen vakok nevetve esnek át az irtózaton
S én gyáva vagyok,mert holnap vallatni visznek
Érzem meghalok a tisztára mosott kínzópadon.
Kezemet emeltem,s vele a lelkem adtam
Kigúnyoltak,és ha kellett a testemre tapostak
Talán más lettem,mikor a félhold beszélt
Még mindig gyáva,de nem reményvesztett "cseléd".
II.
Felhők,hatalmas égi madarak,felejtett álmok.
Ábrándokkal kergetett hétköznapok rohantak,
Hogy esővel áztassák a tiszta földet,mely
kicsiny kezével megérintette a sérült világot.
És olvadni kezdett a jég,ébredni a pillanat
Mely nem rombolja földig arcomat,és
Szólt hozzám valaki,szinte percnyi villanás
S többé a múlt álmai,nem cibálták hajamat.
Tegnap ébredtem fel...értelmetlen 20év után
az akkori feketét most ismét pirosnak látom
S hallom megint hegedülni őt a hold udvarán
És nem felejtek szólni,ha magamra hagynak árván.
Félig emberré váltam,s enyhült a görcsös szívverés
Arcomon a régen elhagyott mosolyt lehetett érezni
És nem kellett hazudnom,mert megérintett a köszönés.
Megérintett a közelség,sírni akartam,sírni,sírni...
Szerelmet adtál,s kiűzted belőlem a szégyenérzetet
Sohasem hazudtál kezdve az első gondolattól nekem.
Megkérdeztem,szerethetlek-e,s Te nem láttad a könnyeket
Amikor igent mondtál,megérintett a szerelem.
III.
Érinthetlek a kék tengeren,hol a fény andalog
Ölelhetlek az ébredésnél partot ért hajón
Nem kell számolnom a perceket,mely elborong
A sűrű ágakon és a Szerelemtől színes folyón.
Szeretlek,mert az éjszakákon szíveddel szívemhez értél
nem hagytad bennem meghalni az álmos reményt
És szeretlek,mert szívemmel megérinthettem a szíved
Segítettél nekem,hogy megtaláljam Benned a tüneményt.
Én nem élek másért,csakis Érted dobog a szív
Elhagyni nem tudlak,őrizlek a boldogság tetején.
Néha féltelek a gonosz farkasoktól,a színtől
mely hamis mesét hordoz a csupasz tengeren.
Részekre bontom a szerelmet,hogy Neked jobb legyen
Lágyan csókollak,s közben tested illatát csodálom,
A sirály párjáért sivít,és az erőszak meghal özvegyen
és minket örökre összeköt az egész álom.
IV:
Párnákon mikor végig szalad a rohanás
Szőlőszemek,hol ábrándok rohannak tovább
Vágyom arra,hogy izgató tested átöleljem
És sötétben láthassam ringatózó melled alkonyát.
Szeretlek,szerethetlek,tűzben,fényben,hóban
és jégben,kívánhatlak a szerelem tutaján
Engedő tekintettel nézhetem gyönyörű arcod
S kétszer kopogtathatok az imádott ajtaján.
Mikor meztelen tested mellett ébredek reggel
Még álmodó lehelet cirógatja kicsiny ajkaid
Szeretlek,és ha keresztre feszítenének hideg reggel
El nem hagylak,együtt őrizzük majd titkainkat.
Szeretlek,amiért az utolsó csepp engem illet
és nem kellett koldulnom az igaz Szerelemért
A Mindenem vagy,örökre akarlak Téged,mert
Isten végtelen szerelmet adott cserébe a türelemért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése