Elnyelődik a hatalmas végtelenben.
Nincs többé,a homály leple eltakar
Megannyi kész ettől lesz boldogabb.
Ezüstös felhők jelennek meg
piros sugarak keringenek a félhomályban
Mozdulatok csapkodnak az alvók felett
Kik a jövőről álmodoznak.
Nyugtalan ez a csendes levegő
Az átlátszó test parányi alakot
rajzol a sötétségben,ezek életre kelnek
S táncot járnak a szépség tüzében.
A lángoló kezek a forróság
mosolyát érzik,megcsillan a
sárgás fény az apró testen
S megvilágosodik az értelem
a száguldó erekben.
A színfoltok megszületnek,
Majd elvesztik hitüket,újra éledt kép
Az,mely ezután megmarad az
örök időkig forgó kékes fellegen.
Ezt ti nem láthatjátok
Ti nem érezhetitek,hisz létetek
kivülálló egyén
A titkot csak ketten ismerhetik a
Világmindenségben:Te és Én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése