Tegnap este szokásos versfelolvasást tartottam a férjemnek a frissen alkotott verseimből. De! Megmondtam, ha kinevet, akkor nem olvasok neki többet fel egyet sem. Írtam egyet, amely nekem nagyon tetszett. Ő csak halványan mert mosolyogni, azt mondta az már jó. Innen jött az ötlet, hogy diktál 10 szót és azzal alkossak 12soros verset.
-Rendben- feleltem neki, bár tudtam, hogy ő a versek terén messze leköröz. Hamar kész lettem, kisfiam csak nézett.
-Anya, minden szó benne van? Hogy tudsz ilyen hamar írni? Őt a versek nem vonzották, csak a próza. Főleg amit a Mary Jeanne c. regényemből olvasok neki esténként, mert azon mindig elalszik.
A szavak:
függöny
álom
kép
hold
ébredés
köpeny
faág
érintés
jövő
ma
Az én versem:
Ébredés
Ma gyengéden érintett
egy álom- kép
Függönyként libbent
Majd rám borult könnyedén.
Az ébredés lassan jött
S betakart köpenyként
Eltűnt az álom- kép
Mely részlete bennem élt.
Elém villant a távoli jövő
Mint az éj sötétjében
a faágat megvilágító hold képe
S belefeledkeztem a távoli
jövő- képbe.
A férjemé:
Ébredés
Takard függöny színével a holdat
Mint a kép a múló s feledett arcokat
Szorítsd az életnek vékony kötelét
S szólítsd a mélyben rejtőző hangodat.
Álom vagy. Az álom ébredő köpenye
Tündérország felfedezett zöld fövenye
Szólít a faág lombos árnyékából
S álmot szór a lelked érző szobájából.
Te vagy a jövőm itt a jelenben
Te vagy a ma lüktető szívemben
S mégis az álom függönye a holdnak
Ébredés köpenye az álmos udvarodnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése