Örök szerelem

Tegnap este felvetődött ez a téma.Az egyik haverom vetette fel.
Szerinte a szerelem az,mikor a test és a lélek együtt szeretkezik.És Ő már megélte,de ha még egyszer megtalálja,nem ereszti el,élete végéig vigyázni fog rá.
Hm...kevés embernek adatik meg,hogy mindkettőt,a testi és a lelki szerelmet egyszerre birtokolja.Olykor nekem is megadatott.De,mint minden,ez is elmúlik.a szerelem,és a lelki kapocs is-jobbik esetben.A helyét átveszi valami más,a szeretet,a féltés,a törődés,rosszabb esetben a személyek elválása.
Nos,visszatérek a címhez:Örök szerelem-szerintem nem létezik.Ahogy minden,ez is véges.Az élet is véget ér,egyszer elmúlik a fájdalom,így a szeretet is.Én,csak külön venném a fizikai és a lelki szerelmet.
Habár  a fizikai,vagyis a testi szerelmet vágynak nevezzük.A lelki szerelem,az valami más.
Valami csodálatos,magasabb szintű empirikus megnyilvánulás,amit nem minden esetben a testi vágy vezérel.
Visszatérve a haverom kijelentésére,hogy vigyázni fog rá élete végéig,ha megtalálja-nem tud.
Az emberek megszokják a dolgokat,egyaránt a jó és rossz dolgokat is.A jó dolgok pl.kényelem,luxus,kiszolgálás,szerelem,jó munkahely,nyaralások.
A rossz dolgokat is meg lehet szokni,vagy inkább elfogadni.
Elfogadjuk a halált,szeretteink hiányát,elfogadunk egy gyógyíthatatlan betegséget,a gyermektelenséget,a szegénységet,a közömbösséget,akár egy baráti kapcsolat megszűnését.Nos,az ember gyarló és kapzsi,vagy csak maximalista.Mindig többet akarunk,törekszünk a jobbra,vagy ha  a jó jelen van az életünkben,a még jobbra.
Ezért,ha birtokoljuk is a szerelmet ,egy idő után megszokjuk,és vágyunk valami másra,valami újra.Ilyenkor kellene a józan ész,hogy eltereljen ezektől a vágyainktól.De nem mindig győz az ész az érzelem felett.




Hat nap telt el azóta,mikor kimondtam,hogy ezt így nem akarom.Abban  a pillanatban nagyon fájt.Szorítás,görcsök a szívem körül,talán könnyek is voltak.
Teltek a napok.Az első három nap nagyon nehéz volt.Nem akart szűnni a nemléted hiányának fájdalma.
A nap minden percében Rád gondoltam,és ott tombolt bennem,miért?
Erre jók a barátok,vagy legalább egy,akivel megbeszélhetsz mindent,elmeséld a fájdalmadat,megnyugvást,biztató szavakat várva.Ezeket én is megkaptam.Így kezdem megszokni a hiányod.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem fáj..de már jobb,sokkal jobb.Vagyok,és létezem:-))
A sebeimet cipelve magamon:-((((