Memory-Emlékek

"Olyan ember társaságára vágyom,aki együtt tud érezni velem
Akinek a szeme válaszolni tud a tekintetemre".
               Mary  Shelley





Minden embernek vannak emlékei,jó és rossz emlékek.A negatív tartalmú emlékeket 
nem szívesen idézzük fel,mert azok fájdalmat,szomorúságot ,rossz érzést ébresztenek fel bennünk.
Rossz emlék minden esetben a halál,az elmúlás,főleg,ha közeli hozzátartozó elvesztését idézzük fel.Rossz emlék lehet egy kedvenc állat,egy barát elvesztése.esetleg egy baleset átélése,egy szerelem vége..stb.
Megint csak egy dal jut eszembe,mert nagyon szeretem a zenét.
A zene megnyugtat,kikapcsol,ellazít,szórakoztat.ha szomorú vagyok,vagy feszült,akkor nem szívesen hallgatok zenét,mert még jobban elszomorít.De kell a zene,kellenek a dallamok.
Biztosan ismeritek a romantikos Katinka slágerét.:Bárcsak lennék,több,mint emlék...
Több,mint emlék?Akkor valós,fizikális jelenlétet szeretnék valaki életében,nem csak empirikusat.
Én nem szeretnék emlék lenni senki életében!Az emlék ilyen esetben valami végét,az elmúlást jelenti.
Gondoljunk csak bele,ha már emlékek leszünk..pl.a gyermekeink életében,akkor már nem élünk.Remélem a gyermekeimnek mindig egy fájó emlék maradok!
Ha  a barátaim életében leszek ,vagyok egy emlék,akkor nem feltétlenül jelenti azt,hogy meghaltam,de a kapcsolatunk megszakadt,elmúlt-ezért leszek emlék.
Mit érnek az emlékek?Tartalmat adnak az életünknek?Képeket ,eseményeket vetítenek vissza a tudatunkba?
Nem tudom.Szerintem nem sokat érnek.Mint írtam,fájnak.Már nem annyira,mint az esemény  megtörténtekor,de hazudnék,ha azt mondanám,már nem fájnak.
Fáj a szüleim halála,fáj a kedvenc kutyám elvesztése,talán még az elmúlt gyermekévek is fájnak
Az idő.Igen az idő sokat segít,gyógyít,de teljesen nem mulasztja el a fájdalmat.
Szép emlékek:az első együttlét a férjemmel,a gyermekeim születése,egy-egy nyaralás,a karácsonyok.Ha ezekre gondolok,mindig halványan elmosolyodok.
Képek..amelyek  egykor sokat jelentettek .Ezek az emlékek.Erről szólna az élet?Minél több emléket elraktározni magunkban,és annál tartalmasabbnak mondhatjuk az életünket.
Még nem vetettem össze,hogy áll a mérleg két serpenyője.Vajon a jó vagy a rossz emlékek felé billen?
Alapjában véve pozitív gondolkodású,optimista embernek tartom magam,de azért néha hajlamos vagyok a melankóliára.Elég egy élesebb vita,és elmegy a kedvem.De a lényeg az,hogy indig felállok.
Visszatérve az emlékekre:kellenek!
Ha nincsenek emlékeink,üresek lennénk.Egy élőlény,aki végezné a tennivalóit,mint egy robot,aki nemigazán gondolkozna  a múlton,csak a jelenre koncentrálna.
Mert az emlékek:a múlt.Én azt vallom,azért sokáig nem  szabad a múltban élni.
A jelenre kell fókuszálni,megélni az akkor bekövetkezett szép pillanatokat,amelyek tartalmassá teszik életünket.
Azt mondják,aki nem mer,nem kockáztat-az nem él.
Nem tudom.Van benne igazság.
De az emberek többsége fél változtatni,kockáztatni.Fél az új dolgoktól,az ismeretlentől.
Célokra szükség van.Mindig új célokat kell kitűzni,mert ezekért élünk,harcolunk,és csak így lehet sikerélményünk.