"Fordítsd az arcod a nap felé,és az árnyék mögötted marad"
Köszönöm.Számomra a legszebb magyar szó.Ebben minden benne van.Figyelem,törődés,kedvesség,hála,együttérzés.
Nagy előszeretettel használom ezt a szót mind a való életben,és itt a virtuál világban is.Ha még egy mosolyt is megeresztek mellé,a hatás nem marad el.
Egy kedves barátom csalt át erre az oldalra.Ahol régebben blogoltam,sok volt az irigy,kötözködő ember,akik néha primitív,vulgáris szövegeket kommenteltek az írásaimhoz.Na,ebbe fáradtam én bele!Sokszor már írni sem volt kedvem.
Ez az oldal,ahol most írok,nem annyira ismert.kevesen járnak ide,kevesen olvasnak,túl nagy a csend.Mintha egy szigeten lennék.Magányos vagyok itt..Persze,néha kell a csend.
Valamilyen szempontból más.Sokkal nehezebb szerkeszteni,eligazodni az útmutatók sűrűjében,de mint mondják gyakorlat teszi a mestert.Próbálok kiigazodni,de bevallom,nehéz.
Nekem könnyű dolgom volt.A férfi,akit nem szeretnék megnevezni,felregisztrált engem ide,zenéket szerkesztett,videókat rakott fel,hátteret választott,szinte az egész alapot megcsinálta helyettem.
Nekem már csak írnom kellett és néha bejelentkeznem.
Az útjaink elváltak.Törölni akartam magam,hogy örökre eltűnjek.De nem tettem meg!Sajnáltam.
Olyan szép és igényes lett az oldalam.És ne felejtsük el,ez egy kooprodukció terméke.
Annyi érzelem,gondolat van benne.
Ezek mind én vagyok:a lényem,az érzéseim:az örömök és a fájdalmak.
Szeretek írni.Olyankor mélyen magamba nézek.Megszűnik a külvilág és szárnyalnak a gondolataim.
Ilyenkor szabad vagyok!
Maradtam.
Szeretném megköszönni a férfinek a segítségét,a kedvességét és hogy a kevés idejéből ennyit is rám áldozott.Van néhány ember,akiben megbízok.Nem sok,de legalább van!Ők szívesen olvassák rendszeresen az írásaimat.
Csend van itt,magány.
Néha,már túl sok a csend,ami ezen az oldalon fogad.De megszoktam és elfogadtam,mint annyi mindent az életben.
Amíg ez az oldalam él,a férfi is létezni fog az emlékeimben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése