Megtörténik valami,hagyni kell,hagyni kellene és kész!Csak utána jönnek a miértek.
Annyira hittem Neked!
Éreztem,hogy bennem vagy,bennem élsz.
Beférkőztél minden gondolatomba,minden sejtembe,állandóan velem voltál,részemmé váltál!Erőt adtál.
Boldog voltam.
Azt hittem,ez maga a csoda!
Szárnyaltam.
Azt hittem,megélem az álmaimat,valóra válnak-amelyekben soha nem hittem.
Ketten erősek voltunk.
Úgy éreztem,legyőzhetjük az egész univerzumot,még a halált is.
Elhittem,Te ugyanígy érzel.Te ezt soha nem mondtad!
Elhittem,hogy ugyanolyan fontos vagyok Neked,amilyen Te nekem.
Elhittem,hogy Benned élek,egyedül én,az aprócska helyen a szívedben.
Pedig Te ezt soha nem mondtad!
Elég volt egy aprócska villanás,egy piciny mozzanat,hogy rájöjjek ,ez nem így van.
Az álmok...soha nem valósulnak meg.
Neked nem én vagyok az álmod!Benned már él valaki,örökre bezárva,és mellette nincs több hely.
Én nem akarok sokadik lenni!
A kapok-adok elvet vallom,e szerint szeretnék élni!De!Én általában többet adok,mint amennyit kapok.
Belefáradtam.Mindig hinni olyan dologban,amely nem létezik.
Itt ebben a földi életben,Nem!!!!
Percek alatt összeomlott minden,mint egy kártyavár.A könnyek csak hulltak,csak hulltak,gördültek lefelé égő arcomon.És szabályosan fájtak.A szívem is összetört.Darabokra hullott.Minden szertefoszlott,minden,amiben hittem!Az álmok és a valóság is.....
Már nem érezlek.Valami megszakadt bennem,megszűnt számomra létezni.
Hiába hunyom le a szemem,nem látlak.Felvillanó kép-darabokat látok,melyeket nehéz vagy nem is lehet összerakni.
Talán nem is érdemes.A megragasztott tükör sem lesz olyan,mint előtte.
És mindezt Neked köszönhetem!
Megöltél bennem,mindent ,ami szép volt,mindent amiben hittem.
Egy dolgot tanulj meg:a Hűséget.Ezt mondogatni magadban.Hűnek lenni ahhoz,aki fontos Neked és Önmagadhoz!
És újra itt a gyűlölt szó:MIÉRT?
Mindez miért velem történt meg???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése