Ahogy telnek napok, ahogy kezdem kipihenni magam s megszokni hagyományos életem, egyre jobban felmerül bennem a hiány. Igen, hiányzik a mindennapi menés, a nyaralás, a társaság..de ez van, és sajnos el kell fogadjam. Az első nap még vontatottan, fáradtan eltelt valahogy:pakolásztam ki a bőröndből, mostam, takarítottam, az állataimat rendeztem, délután eltelt. Másnap már dolgoztam, két óra éjjeli alvással. Mit mondjak? Nem volt könnyű bágyadtan mosolyogni és rekedten beszélni. Kibírtam...délután alvás, este főztem, töltött paprikát, és irány az ágy. Aztán rám tört ahol voltunk. Képek, események, hangok, nevetések. Hiányzik:-((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése