Nem tudlak

Nem tudlak

Nem tudlak már szeretni

Bár nincs harag bennem

Más a valós világunk

Más az értékrendem.

Már nem tudlak szeretni

Leromboltál mindent

Szép szavak, ígéretek

A semmibe vesztek.

Nem fáj, nem ejtek könnyeket

A múltam része lettél

Okoztunk egymásnak 

kellemes perceket, de 

Be nem vésődtél!

Lelkem most üres megint

Ráborult a magány csendje

Átszövi a nyugalom, nincs 

szükségem veszekedésre.

Menj tovább utadon, más 

célok vezérelnek, A vágy.

Nálad a vágy dominál s 

eltapos minden szép érzést

Mely a szeretetért kiált.

Hagytad magadon eluralkodni

a vágyat, nyugodt lelkem pedig

csendben várta a lélek-

szárnyalásokat.

Olykor összecsendült a lelkünk

Azt hittem, Te is érzed

Ez a létezés értelme

S nem a vággyal takart

képzelet.

Te arra, én erre, utunk

kettévált, Ne keresd a 

csodát, kompromisszumok 

nélkül nem megy s így 

Rád csak kárhozat vár.