Tyler

-A lényeg,hogy Te végre eljössz onnan! Aranyos a nagynéni,de ennyi elég volt távolt tőled!

Nem zavartatta magát,a boltban a lányhoz hajolt és hosszan megcsókolta. Marina érezte-összetartoznak.

Hányra menjek érted?

-Úgy 18-19h-körül.Ugyanis vasárnap még kitakarítom az egész lakást,áthúzom az ágyneműket,új függönyöket teszek fel,meg Tylert bemutatom a  nagynéninek.Segítek neki egy kicsit beilleszkedni,eligazodni.

-Jól van,nagyon örülök Marja,már csak ezt a mai éjszakát kell kibírnom nélküled.Nem lophatnálak el egy kis időre?

-Will,ellophatsz.

Marina mindent megvett,amit a néni felírt,meg amiről gondolta,hogy szükség lesz rá. Magának is vett egy-két dolgot,majd Will-hez mentek. A férfi háza ismét olyan magányosnak tűnt.Érezni lehetett,hogy Will nem sok időt tölt itthon.

Holnap már itt alszok,és talán élet lesz majd a házban.A férfi nem hagyta merengeni.Szorosan átölelte,meleg ajkával rátapadt a lány ajkára,és szenvedélyesen csókolni kezdte,miközben szépen lassan levetkőztette a lányt.

Karjában vitte be a hálószobába,ahol oly gyengéden szerette,ahogyan csak ő tudta.

-Olyan jó veled Will,és én annyira szeretlek.

-Én is szeretlek,Kicsim.Holnap már nem kell elmenned szeretkezés után. Marja,gondolkoztál azon,hogy mit szeretnél dolgozni?

Mit nyissak Neked egyetlenem? Egy ajándék vagy könyvesboltot?Fehérnemű boltot,esetleg virágboltot? De dolgozhatsz a cégnél is,ha akarsz.

-Mint grafikus?-nevetett rá a lány.

-Jól van,na-akkor az jutott eszembe.

-Nem tudom Will,bevallom,még nem gondolkoztam el rajta. Amiket felsoroltál,mindegyik közel áll hozzám. De ne menjünk ennyire előre! Először szokjak meg itt nálad,aztán majd alakul.

-Ahogy gondolod-hagyta rá a férfi. Visszaviszlek Barbarához,ma utoljára.Will segített kipakolni a csomagokat,majd megcsókolta  a lányt,keze beledúrt fénylőn csillogó fekete hajába.

-Mennem kell,aztán jó legyél ám! Holnap este jövök érted!

-Viszlát Will!

Marina elpakolt mindent a helyére.Elkészítette az ebédet,utána elkezdte a nagytakarítást.

Barbara kiült a teraszra ,a meleg tavaszi levegőre.Már június volt.Lassan a közepe felé jártak.Nem volt kánikula,inkább kellemesen melegnek mondható volt az idő,23-25fok körüli hőmérséklet.Enyhe szellő fújdogált.Csend volt.Béke is nyugalom. Barbara szívében is.Elfogadta a sorsát.Az utóbbi négy hónapban szinte boldog volt.Nina mellette volt,kiszolgálta őt tökéletesen,és mindenben a társa volt.Elhunyt férjére gondolt.Hiányzott neki,de már nem sírt.Elengedte,de a férfi emléke örökre benne élt.

Marina új függönyöket rakott fel.A néni szobájába fehéret,az övébe napsárgát.Olyasmi színű ágyneműt húzott,és letakarta a pléddel.

Ez szép lesz Tylernek.Fényt,biztatást,melegséget fog sugározni a férfi számára.És ő már benne alszik a friss ágyneműben,benne hagyja a teste illatát a férfi számára.Erre a gondolatra elmosolyodott.

Holnap már Will-nél alszik.Mint amikor visszajött.Az olyan jó volt.Felébredni a szeretett férfi mellett.Estére végzett,még a  nappali és a fürdőszoba maradt hátra.Azt holnap délelőtt megcsinálja,és ragyogni fog az egész ház.

Délután nyugodtan összecsomagol,és kimegy Tyler elé a vonathoz.Marina belekarolt a nénibe.

-Jöjjön,nézze meg milyen lett a szobám,vagyis csak a volt szobám.

-Nahát Nina! Ezeket a sárga függönyöket honnan szerezted?

-Nem tetszik?-nézett rá meglepődve Marina.

-De,de! Nagyon szép!Meleg hatása lett az egésznek.Vetted? Igaz,Te lány?

Igen.Ez az én búcsúajándékom-és megölelte Barbarát.

-Köszönöm szépen-hatódott meg a néni.Nagyon figyelmes vagy.

-Hiányozni fogsz,Nina!-könnyezett meg a néni.

-Majd meglátja milyen sokat leszek itt! Most már lefekszem,nagyon elfáradtam.Jó éjt!

-Neked is lányom!

Marina reggeli után befejezte a nappali és a fürdőszoba kitakarítását.Az ebédet több főre készítette,ma már Tyler is,és valószínű,hogy Will is itt fog enni.Készített rántott csirkét,sajtos-gombás töltött karajt,natúrszeletet,hasáb burgonyát,rizi-bizit,és csontlevest.És sütött még egy piskóta tekercset is.Azzal gyorsan elkészült.

Nem nagyon volt étvágya,csak csipegetett.Gondolatban már Will-nél járt.Elmosogatott mindent,majd el kezdte összepakolni a cuccait.

Barbara kifizette ezt a két hetet,valamivel még többet is adott,mint amennyi járt volna.

-Köszönöm szépen-felelte Marina. Aztán ne szomorkodjon ám,nem megyek el örökre! 

Felöltözött,szépen,szolidan kisminkelte  magát,majd kigyalogolt az állomásra Tyler elé.

Nem sokat kellett várnia,Tyler megérkezett.

-Szia Sedé!-hajolt hozzá a férfi puszit adva a lány arcára.

-Szia Tyler-Marina lágyan,meghatódva megölelte a férfit.Örülök,hogy itt vagy!

-Bevallom,kicsit izgulok.

Marina megszorította a karját.

-Ne izgulj,Barbara aranyos.Meg fogod kedvelni.

A család hogy viselte,hogy elhagytad őket?

-Muszáj Sedé,ahogy Neked is muszáj volt.

-Tyler,menjünk taxival,mert így soká érünk oda.

-De legalább beszélgetünk.

-Lesz időnk beszélni még-és Marina leintett egy taxit.

Barbara a nappaliban várta őket.

-Barbara,bemutatom Tylert,ő lesz az utódom.

A néni kezet nyújtott.

-Örvendek,Isten hozta nálunk.Foglaljon helyet!

Angolul beszéltek,Tyler nem nagyon tudott németül,szinte csak szavakat.

Marina kiment a konyhába ,megmelegítette az ételt.Négy főre terített,mert lassan itt lesz Will is.Barbara és Tyler ettek.Marina kiszolgálta őket.

Ő nem evett velük,majd ha Will megjön.

Tyler és a néni beszélgettek. Marina néha biztatólag rámosolygott a férfire.A néni elmondta neki,mi lesz a  feladata,mennyit fizet egy hónapra,és mikor van szabadnapja.

-Nina,megtennéd,hogy körbevezeted Tylert?

-Persze,szívesen.Marina megmutatott neki mindent.A néni szobájával kezdte.Utána  a konyha,étkező,kamra,fürdőszoba következett.

-A nappalit már láttad.Látod azt a naplementés képet? Én vettem a néninek amikor hazautaztam.

-Nagyon szép! Mindig is éreztem,hogy jó ízlésed van.

-Gyere,megmutatom a  szobádat.Beléptek.

-Wow! Ámult el a férfi.De szép,Sedé!

-Tegnap raktam új függönyöket,ágyneműt,de bevallom,benne aludtam.Itt hagyom neked a bőröm illatát.

Tyler elmosolyodott.Ezt kedvelte a lányban.Néha érzékien humoros is tudott lenni.

-Tetszik.Nagyon otthonos,vidám színek.

-Jól érzed magad,Tyler?-nézett kutatva Marina  a férfi szemébe.

-Hm..igen.De tudod,hogy zárkózott típus vagyok. Majd feloldódok,de ahhoz idő kell.

-Tyler,megölelnél most utoljára?

-Utoljára? Miért utoljára Sedé?

-Mert ki tudja,mikor látjuk egymást.Will mindjárt itt lesz értem.

A férfi magához húzta és lágyan megölelte.

Marina belefúrta fejét a férfi vállába.Így maradtak néhány percig.

-Ne aggódj Tyler,a számomat tudod,meg úgyis jövök majd látogatóba.

Marina kibontakozott az ölelésből,adott két puszit a férfinek,majd kimentek.