Találtam

Nem szeretem az esőt.Tudom,hogy kell a földnek,de még sem rajongok érte.A tavasz nehezen akar jönni,pedig már nagyon várom.
Várom a fényt,a meleget ,a pezsgést,ami nekem az életet jelenti.
Már lassan egy hete esik,és borult idő van.Április vége felé járunk,és még mindig fűtünk.
Írogatok,keresgélek.Bent,még mindig bent vagyok.
És csak szinte vegetálok.Közömbösen nézek a gondok elébe.
Valaki vagy valami rázzon ár fel!! Mosolyt akarok,sok-sok nevetést! Színeket,és fényt!
De sajnos egyre kevesebb ember mosolyog.
Ahogy keresgéltem,az alábbi verset találtam.
Bevallom,nagyon megfogott...

Vágyak hálójában keresem utam
,Lépted nyoma valahol megcsillan.Boldogság sződd rám álmodat,
rejtélyes árnyak a mélybe hulljanak.
Búvó patak őrzi léted,
fény kapuja érint Téged.
Találhatok még kincset,szerelmet,mely sajgó sebemre gyógyírt lehelhet.
Légy folyóm és fellegváram,sodorj magaddal,ne hagyj magamra e világban.
Magányom szórd szét a sötétben,ha jön a hajnal
örökre elvesszen.
Keresem a szót,lágyat,ringatót,
álmaimban nem fáj semmi,
ébren is szeretnék boldog lenni.
Érezni csókod édes kínjait
Újra élni,gyengéden ölelni.
Könnyeim tengerén küldöm lelkem sóhaját,
éledő szívem újra kinyitja ablakát.
Létem lágy dallama zenél




Hitem még cseppekben gyöngyözően remél.