Kövek

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha. . .
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját,
a szeretet rubinszínű áldozatosságát. . .
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

Idézetek....

Lesz olyan is amikor már nem lesz melletted,nem néz rád úgy,mint a legféltettebb kincsére és talán már nem is vesz észre...már csak egy leszel azok közül akiknek egykor azt mondta:szeretlek és ne félj, ne legyenek kétségeid attól,hogy nem vigyázok rád...már csak egy leszel de idővel már az az egy sem.Csak emlék marad az, ahogy szemedbe néz, ahogy megsimogat..de eljön majd az, amikor te is egy szép emlékként gondolsz vissza azokra az időkre...

„Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze, ebből sok minden nem igaz. Az élet csak remél...ni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak! Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam ott kell lenniük…nélkülük üres lennék. . ”

Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt mellettem a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben; én sem hagyom őt. Nagyon vigyázok rá! Hatalmas kincs az életemben. Meglehet, ő az egész életem.

Két tűz között

-Nahát Nina! –a néni szája hatalmas mosolyra húzódott.

Marina helyet foglalt.

-Kérsz egy kévát Nina? –kérdezte a néni.

-Igen,elfogadom.Köszönöm.

Tyler kiment a konyhába.

-Mesélj Nina,hogy telt az éjszakád Williamnél?

Marina nem akarta kijavítani,hogy Willhelm a férfi neve.

-Remekül,köszönöm.Mintha mindig is együtt aludtunk volna. Olyan meghitt volt.

-Ennek örülök Nina.A férfi szeret téged,ez látszik rajta.

-Én is szeretem őt,Barbara.

Tyler  erre a szóra lépett be a kávékkal a nappaliba. Kezében megremegett a tálca.Egyetlen pillanatra összevillant a tekintetük. Mintha Tyler szemében ez lett volna:Miért ő?

Marina rámosolygott a férfire.

-Köszönöm Tyler. Te jól vagy?-fordult a férfihez.

-Hm..igen.Még szokatlan nekem az új hely,de kezdek beilleszkedni. Bár az éjjel nagyon jól aludtam az új ágyneműben.

Marina erre a mondatra félrenyélt és köhögni kezdett. Majd elpirult.

-Barbara,Ön jól van?-kérdezte meg a nénit.

-Igen Nina,jó,hogy nem vagyok egyedül. Tyler olyan mintha itt sem lenne. Csendes,figyelmes,szolgálatkész. De Te ezért hiányzol ám!

Most is itt vagyok,mondtam,hogy nem szabadul meg tőlem. Van egy jó hírem..és kis szünetet tartott,hogy fokozza a hatást.Szombaton jönnek a gyermekeim.

-Ez komoly Nina?

-Igen.Matt beleegyezett,bár nehezen.

-Nem akarlak faggatni-szólaalt meg Barbara,de Matt tud Will-ről?

-Nem!-felelte Nina. De mielőtt rosszat gondolna rólam elárulom,hogy a férjemnek szeretője van.Én mint nő,már nem érdeklem,.

-Értelek.Akkor minél hamarabb közöld vele a tényeket.

-Az lesz-bólintott Nina.

Tyler tudta.Neki mesélte.És ő nem értette a férjet.Hogy hidegülhet el egy ilyen csupaszív nőtől,mint amilyen Marina.Ezzel Will karjába hajtotta a nőt.Ő is szerette valamilyen szinten. Mint lelke másik felét.Érezte a lányt akkor is,ha nem volt vele.Benne élt.

-Nina,a fiad elég nagy már,és furcsa lesz,hogy nem egy idős néninél dolgozol.

-Majd megoldom azt a részt valahogy.

-Szeretettel várlak vasárnap ebédre a gyerekeiddel együtt.Persze Willt is.

-Eljövünk Barbara,ígérem.És köszönöm.

Barbara bevonult a szobájába.Hagyta a lányt kettesben Tylerrel.

A férfi leült melléa  díványra.

-Nos?-nézett rá kérdőn Marina.

-Tetszik. Kényelmes.Igaz,hogy nem főzök úgy,mint Te,de majd belejövök.Délután van 1-2 óra szabadidőm.Olyankor pihenek és gondolkozom.Olyan csend van,csend és nyugalom.

Szép ez a sok virág.Barbara mondta,hogy Te ültetted.

Marina rámosolygott a férfire.

-Tudod,hogy szeretem a virágokat.

-Ja,jut eszembe-szólalt meg Tyler,a cicákat jól megszelídítetted! Úgy jönnek utánam,mint a pulikutyák.

-Tyler,a cicák mindig rád emlékeztettek.örülök,hogy itt vagy mellettem-és megölelte a férfit.Ahogy hozzáért,érezte,hogy lelke megérinti a férfiét,szinte beleolvad az övébe.

-Jól vagy Sedé?

-Igen.Boldog vagyok.De mennem kell.Nyugodtan hívj fel,ha nem tudsz valamit.

Mit csinálsz a szabadnapodon?

-Még nem tudom.

-Ha ráérek,megmutatom Neked a kultúrházat,én mindig ott neteztem.Meg a boltokat,a hamburgerbárt,és a szökőkutat.

-Én meg majd jól lelocsollak.

Marina elvigyorodott.

-Sajnos,mennem kell.Szia,és vigyázz magadra.Meg Barbarára is. Megyek elköszönök még tőle.

Marina halkan bekopogott a nénihez.

-Mentem Barbara,majd vasárnap jövünk a gyerekekkel!

-Szia Nina!

Marina taxiba ült,majd hazament.Will még nem volt otthon.Bekapcsolta  aTv-t.zenecsatornát nézett.Közben elszunnyadt. Ajtócsapódásra ébredt.

-Halihóóó,megjöttem!Óhh bocsánat,nem akartalak felébreszteni.

Marina álmosan dörzsölte meg a szemét.

-Szia Szerelmem! Elszunnyadtam,ne haragudj.

-Nem haragszom.Will átölelte a nőt gyengéd csókot lehelve ajkaira.

-Milyen napod volt Drágám?

-A szokásos.

-És Neked?

-Voltam Barbaránál.Jól van,örül,hogy nincs egyedül.Will nem nézett rá,ahogyan ezt kérdezte.

-És Tyler?

-Jól van.Nyugodtnak tűnt.Bár ő elég nehezen illeszkedik be.

-Éhes vagy,Szívem?

-Nem,köszönöm.

-Kávét,vagy készítsek egy forró csokit?-unszolta tovább Marina.

-Átöltözöm,és pakolunk?

-Persze.Átrendezzük a lakást.

Marina felkelt és el kezdte kikötni a férfi nyakkendőjét.Majd az ingét gombolta.Gyengéden lesímította  a férfi válláról,ujjaival követve az ing vonalát a férfi bőrén. Will bőre meleg volt és hirtelen libabőrös lett. Marina végigsímitotta a férfi hátát,majd ujjai a férfi nadrággombját találták meg.Ajkával finoman csókolni kezdte a mellkasát,majd haladt lefelé a nadrággombhoz közelítve. Will lélegzete el-elakadozott. Beledúrt a lány fénylő hajába.

-Szeretlek Marja.

-Én is Will,és tovább folytatta a műveletet.Kigombolta a férfi nadrágját,majd csak futólag egyetlen percre,keze megérintette a férfi domborodó boxerjét.Kezét ajka követte ,a nadrágon át puha csókokat lehelt a domborodásra,majd finoman majd finoman legördítette a férfi csípőjéről.Ajkával kényeztette a férfit.Szeretkeztek hosszan és szenvedélyesen.Fel sem tűnt egyikőjüknek sem,hogy Will most nem „vigyázott”.Aléltan feküdtek egymás mellett.Marina ujjaival köröket rajzolt a férfi mellkasára.

-Így nem lesz a pakolásból semmi-szólalt meg Marina.

-A pakolás megvár-és Will megismételte a szeretkezésüket.

-Ha így folytatja Uram, nem hogy pakolni,hanem holnap menni sem bírok majd.

-Holnap itthon leszek veled-közölte a férfi,és csókokkal halmozta el Marina arcát.

-De jó!-bevallom,nem szeretek egyedül.

-Ma sem voltál egyedül!

-Na jó,ma kivételesen nem.

-Marja,bármikor bekapcsolhatod a számítógépet.

A tied is,minden ami a házban található.

-Nekem csak egyetlen darabja kell a háznak-nézett rá huncutul a  lány.

-Mi lenne az? Mit szeretnél?

-Téged! Nekem csak Te kellesz Will.Nem érdekel a pénzed,a luxus,csak Te és a lényed!

A férfi újra a lány fölé került.Testével betakarta Marinát.A pakolásból semmi nem lett.

Zuhanyoztak,Marina vacsorát készített,Will bekapcsolta a számítógépet.Mintha már régóta férj-feleség lettek volna.Egyetlen hangos szóváltás nem történt közöttük.

Csütörtök reggel volt.Ma van Tyler szabadnapja.

Vajon hova megy a férfi?

Meg kellene mutatni neki néhány helyet:a kultúrházat,a postát,a boltot,ahol vásárolni szokott.

De nem teheti ezt Will-lel.Amíg a férfi dolgozik,nem lóghat a barátjával,akármennyire is szeretné.

-Marja,ma később jövök ebédelni.Nyugodtan elmehetsz Tylerrel a boltba,kultúrházba vagy ahova szeretnéd.

Marina meglepődött.Már is unna?

Odalök egy másik férfinek? Csak ennyi volt a nagyszerelem?-és szája sírásra görbült.

-Nem,Kicsim kellesz,szeretlek.Csak nem akarom,hogy itthon egyedül bezárva érezd magad.

Tudom,hogy szeretsz,ezért bízom benned,látom a szemeidben.

Marina nem nyugodott meg.Furcsa volt ez az egész helyzet.

A férfi belelát a gondolataiba.

-Will,mikor vesszük meg a virágokat?

-Délután,ha megjövök,pakolunk.Most már elpakoljuka  dolgokat,amiket vettünk.Átrendezzük a lakást.Magához ölelte Marinát.

-Mennem kell,majd jövök.Ne aggódj Szívem.Puha csókot adott a lány ajkára és elment.

A sors

Néha elgondolkozom,mi lenne számomra tökéletes.
Habár tökéletes ember nincs,mindenkinek vannak belső hibái,és követünk is el hibákat gyakran.
Minden ember más és mást hoz ki belőlem.De mind bennem van,mindegyik rész én vagyok.Hol van Ő,aki egy személyben mindent,az összes jót,a szeretőt,a NŐT,az engedelmes feleséget,a barátot a nyugodt társat,a szépet egyszerre tudná kihozni belőlem.
Rá kellett jönnöm,Ő nem létezik!


Mindig beleszeretünk olyan emberekbe, akik megélnek valamit abból, ami bennünk is ott van, amit mi azonban kevésbé éltünk meg.
Sohasem fogjuk megtalálni az ideális társat, aki minden érzésünket megszólítja. Mindig lesznek olyan emberek, akik egy másik oldalát szólítják meg. El kell búcsúzni az illúziótól, amelyet a másik férfiról alkotott, s meg kell tanulnia igent mondani: önmagára átlagosságával együtt és barátjára, akinek szintén megvannak a maga pozitív és az inkább nehezebb oldalai is. Meg kell gyászolnia, hogy sem ön, sem pedig barátja nem eszményiek.

Coelho

Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz - épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.

Ajánlom az egyetlen személynek,aki számára én jelentem a ceruzát...

Találtam,és szép....

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk

Félbemaradt együttlét....

Csak futólag alig érintve a boxer anyagát,végighúzta kezét rajta.Csak éppen,hogy érintette,és keze tovább haladt a combok belsejére.
Bill  halkan felsóhajtott.
Ölébe vette a lányt és óvatosan a díványra tette.
Ekkor csengettek.
-Óhh..basszus-mordult fel a férfi.Ezt nem hiszem el,éppen most?
Gyorsan magára kapott egy pólót és elindult az ajtó felé.Félúton visszanézett.
A lány ugyanúgy volt a díványon,ahogy az előbb letette.Szoknyája szinte a derekáig felgyűrve,két melle szabadon ágaskodó bimbójával,és igen a vékony nylon harisnyában  hívogatóan  kivillant piros tangája.A lány tekintette a férfiébe meredt.
Menj csak,így várlak-ezt mondta.
Bill résnyire nyitotta az ajtót.
A munkatársa volt.
Angolul hadarva idegesen mondott valamit. A lány csak szavakat csípett el belőle,amúgy sem értett angolul,csak keveset.Bill ideges lett.
Nem hívta be munkatársát,az ajtót félig nyitva hagyva bejött a ruháiért.Gyorsan magára kapta,majd menni készült.
Megtorpant.Eszébe jutott a lány,akit a díványon hagyott.Odalépett hozzá,erősen belecsókolt a nylon harisnya által takart tanga középső részébe.Majd a lány száját csókolta meg.
-Sajnálom,be kell mennem a céghez,sietek. Várj meg,Drága!
Kívánlak nagyon!
A lány átölelte a férfi nyakát.Ajkát újból a férfiéra tapasztotta és gyors csókot váltottak.
-Rendben,itt leszek.Éhes vagyok.Hozol valami ennivalót,ha szépen megkérlek?
-Persze,sietek.Szia.
Bill becsukta az ajtót és elment.
A lány körülnézett.Az ablakhoz ment.Lenézett.Szép volt innen a kilátás.
Visszavette a blúzát,majd megigazította a szoknyáját.
-Hajj-sóhajtott fel.
Milyen jól indult!Annyira akarta...annyira kívánta a férfit.
Ahogy visszaidézte az iménti jelenetet,teste bizseregni kezdett.
Megkereste a fürdőszobát,vizet engedett a kádba,és belemerült a habokba.
A hatalmas,illatos habok nyaldosták,simogatták forró,vágytól felhevült testét.De nem csillapították a vágyát.
Szemét lehunyta.
Mikor jön már vissza a férfi?
Kiszállt a kádból,kényelmes ruhát vett fel,persze a fehérneműt mellőzte.Majd ledőlt a díványra.Elszunnyadt.

Egy újabb álom???

A lány élvezte a repülést.Most ült életében másodszor repülőn.Nem félt,mint annyian körülötte.Kellemesen ellazult,élvezte a gép ingadozását.Gondolatban már Billnél járt.Elképzelte,ahogy várja a reptéren.
Karját kitárja felé.Valamilyen megmagyarázhatatlan mágnes vonzza hozzá.A férfi mosolyog.Nem kellenek szavak.Ajkát felé nyújtja.A férfi megcsókolja,lágyan,majd szenvedélyesen.
A pilóta hangja zökkentette ki álmodozásából.Megérkeztek.Leszálláshoz készülődtek.
A nő leszállt.Tűzpiros ruha volt rajta,amely kiemelte sötét szemét,és feketén csillogó hosszú haját.Azonnal megismerte Billt.A férfi ott állt a tömegben.Mosolygott.
Ő is mosolyogni kezdett.Szívét melegség,öröm öntötte el.A férfi karjaiba vetette magát,és ajkát csókra nyújtotta.
A férfire bízta.Csókolni akarja vagy csak futó puszit ad rá? Bill megcsókolta.Először félénken,gyengéden.De egyre bátrabb lett.Felvértezte magát a szenvedéllyel,és már nem csak ajkaik érintették,simogatták egymást,hanem a nyelvük is.Bill nem akarta visszavenni nyelvét a lány szájából.Olyan jó meleg,puha ,hívogató,vágykeltő volt a lány szája.És ahogy nedves nyelve körbesimogatta az övét.Kezdett melege lenni.Itt mégsem folytathatják.Előbb-utóbb mindenki őket fogja nézni.Majd a végén még tapsolnak is nekik.Sőt,szurkolnak is.Az hiányzik,hogy valaki felismerje.Ismert személyiség volt.Holnap tele lenne a sajtó a képével.Már látta is a főcímet:Szenvedélyes csók a reptéren egy ismeretlen hölggyel.Még csak ez hiányzik!
Kelletlenül visszavonulót rendelt el a nyelvének.Még mindig nem beszéltek.A lány csak ránézett és meleg,szeretetet árasztó mosolyával kitüntette.Testbeszéd.Ez volt közöttük,és tökéletesen működött.A lány mosolya ezt jelentette:mehetünk.Megyek veled ahová csak akarod,nem félek tőled,hiszen ismerlek,bízom benned.Rád bízom magam,vigyázz rám.A férfi válaszként gyengéden megszorította a lány kezét.
Nem kellettek szavak.Mindketten érezték,hogy összetartoznak.Bill megfogta a lány kezét.
Felvették a lány csomagjait a futószalagról,majd Bill egy autóba terelte.A lányt nem érdekelte,hova viszi a férfi.Bízott benne.
Tudta,csak idők kérdése,és szeretkezni fognak.Szavak nélkül.A csendet csak nyögések,és sikolyok fogják megtörni.Az öröm és a kéj nyögései.
Mielőtt a férfi indított volna kezét a lány combjára helyezte.A lány hagyta.Nem lökte el,nem tette rá az övét,csak hagyta. Nem szólt egy szót sem.Teste beszélt helyette.Mintha ezt mondta volna..Itt vagyok,erre vágytál. Most láthatsz,érezhetsz,birtokolhatsz. A tied vagyok,amíg a városodban vendégeskedem. Erről álmodtál minden éjjel.és a folytatásról...Megkapod.Hamarosan.és többet nem fogsz,nem tudsz majd elfelejteni.
Elindultak.A barátja lakása az 5-ken volt.Lifttel mentek fel.Bill egyik kezével a bőrönd fülét,másikkal a lány kezét fogta.Még mindig nem beszéltek.A lány néha biztatásként gyengéden megszorította a férfi kezét,mintha ezt akarná mondani:Ne aggódj,én is akarom.
Beléptek a lakásba.A férfi letette a bőröndöt Az ajtóval szemben hatalmas ablak helyezkedett el,átlátszó függönnyel.
A férfi most szólalt meg először.
-I am glad that you are here.I can't believe it after.I saw your photos,all nights with you I dreamed.
.A lány karját a férfi nyakára kulcsolta.Szemébe nézett,sötét,sejtetést,vágyat sugárzó szemeivel.
És megszólalt.
-Like for me.
Elmosolyodott.Mutató ujjával lágyan végigsimította a férfi arcát,majd megérintette résnyire nyílt ajkait.
Ujjai folytatták felfedező útjukat,követve a férfi nyakának vonalát.Az ujjait ajka követte.Végigcsókolt minden helyet,amelyeket az imént az ujjak érintettek.Nyelvét végighúzta a férfi nyakán.Bill érezte a lány forró leheletét.
Égette,perzselte a bőrét.A lány ujjai az ingét gombolták.Ajka pedig újra megtalálta a férfi ajkát.Elkezdődött az ajkak és a nyelvek játéka.A férfi válláról alig érintve levette az inget.Keze a hátát simogatta,majd körmei végigszántották azt.Majd a férfi mellkasa következett.Bele durt a pihe szőrökbe alig érintve az ágaskodó bimbókat.
Bill benyúlt a lány blúza alá.Rutinosan kikapcsolta a melltartót,és kibuggyantak a telt,kerek mellek.Kezébe vette őket.Ujjai a kemény bimbókat morzsolgatták.Gyúrta,csípte,körkörösen simogatta azokat.Ujjait ajka követte,amely forró volt.A lány melle úgy feszült,hogy majd szét durrant.Tiszta libabőr lett.
Kezei lejjebb vándoroltak.Kigombolták a férfi nadrágját.Bill egy szál boxerben volt.Érezte,hogy a férfi boxerje,megfeszül,egyre jobban domborodik.Annyira szerette volna kivenni,kezébe venni,érezni,le-fel huzigálni,bekapni.De még nem tette meg.Még nem.Fokozta a férfi vágyát.

Játékok a polcon..folytatás

Miután a plüssnyuszit elvitte egy kisgyerek,a plüssmackó magányos lett. Hiányzott neki a plüssnyuszi.Még ha nem is szólt hozzá,de itt volt mellette,érezte a jelenlétét és szerethette.Mikor hátat fordított neki haragjában,az is jobb volt,mint ez a magány.Mert érezte a jelenlétét...és szerette. Bár ezt magától nem tudta kimondani.
Fájt neki a plüssnyuszi,a szerelme hiánya.
Vajon hova vitte el a kisgyerek a társát?
Lehet,ő is megunja egyszer a büszke plüssnyuszit,akinek semmi nem volt jó.
Semmi nem volt jó?
De miért mondja ezt? Miért minősíti?Hiszen szereti!
Lelke azóta is utána sóvárog,szabályosan fáj a hiánya.
Csak annyit akart,hogy mondja ki a  szót magától:Szeretlek.
Ne azt,hogy én is,meg persze,meg kedvellek.Ez nem ugyanaz.
A legszebb magyar szó a köszönöm után a Szeretlek.
Ebben minden benne van:az elfogadás,a másik ember tisztelete,a másik ember utáni vágy...a szeretet.
Ő nem tudja kimondani! Makacs.Talán egy kicsit büszke is.
Így morfondírozott magában napról-napra.Magányos volt.Szívét égette a plüssnyuszi utáni vágy hiánya.
Egyik nap kinyílt az ajtó.Egy férfi lépett be rajta.A polchoz ment.A maci szíve hevesen vert.Várt..
A férfi felé nyúlt.Félelmet érzett.Vajon hova visz a férfi?
A férfi nem vitte sehova.felnyúlt a polcra,és felrakta a gyűrött,kopott állapotban lévő rég eltűnt társát,a plüssnyuszit.
A maci szeméből könnyek törtek elő. A nyuszi felé fordult és kimondta:Szeretlek
Végre kimondta a bűvös szót.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek,örökké-és a nyuszi a maci felé fordult.Így maradtak a polcon ,egymás felé fordulva az idők végezetéig.

Naivitás

Annyira naiv vagyok,még mindig! Hétvégén a lányom is megjegyezte.
-Anya,Te naivan érzelmes típus vagy.
Igen,igaza van.Még mindig elhiszem 80%-ban a hozzám közel álló személyeknek amit mondanak,vagy amit írnak.
Pedig ez nem jó,mert amikor kiderül,hogy még sem úgy van,ahogy azt a bizonyos személy állította,akkor haragot ,düht,majd fájdalmat érzek.
Elhittem,hogy kedvelsz.
Elhittem,hogy ugyanúgy gondolsz rám,mint én Rád.
Elhittem,hogy annyit dolgozol,hogy lassan meghalni sincs időd.És még sajnáltalak is...
Bár számomra furcsa,hogy valakinek a nap 24órájából 2-3 négymondatos üzenetre sincs ideje.
Azt megértem,hogy nincs gép közelben,de ott az okos telefon,ahonnan simán lehetne üzenetet küldeni.
Nem vagyok gépnél...mondtad.
Tényleg?
Akkor,hogy tudsz minden nap blogot írni?
Igen.Megint a mondás."Az embernek arra van ideje,amire szakít"
Nincs időd rám,mert nem akarod.
Rendben.
De akkor ne használj olyan szavakat,hogy ugyanúgy érezlek,mint eddig.
Mondd ki a  tényeket!!
Vállald az érzéseidet!...Nem érdekelsz többet,ne írj,ne gondolj rám,szakadj le rólam,már valaki más költözött be a szívembe.
És akkor nem leszek többet naiv! Nem fogok gondolni Rád..és talán az én szívembe is beköltözhet valaki más...
Akinek lesz ideje rám.
Akinek én leszek a mindene,aki arra vágyik,hogy velem legyen,és aki mellett NŐNEK fogom érezni magam!!

Találtam

Nem szeretem az esőt.Tudom,hogy kell a földnek,de még sem rajongok érte.A tavasz nehezen akar jönni,pedig már nagyon várom.
Várom a fényt,a meleget ,a pezsgést,ami nekem az életet jelenti.
Már lassan egy hete esik,és borult idő van.Április vége felé járunk,és még mindig fűtünk.
Írogatok,keresgélek.Bent,még mindig bent vagyok.
És csak szinte vegetálok.Közömbösen nézek a gondok elébe.
Valaki vagy valami rázzon ár fel!! Mosolyt akarok,sok-sok nevetést! Színeket,és fényt!
De sajnos egyre kevesebb ember mosolyog.
Ahogy keresgéltem,az alábbi verset találtam.
Bevallom,nagyon megfogott...

Vágyak hálójában keresem utam
,Lépted nyoma valahol megcsillan.Boldogság sződd rám álmodat,
rejtélyes árnyak a mélybe hulljanak.
Búvó patak őrzi léted,
fény kapuja érint Téged.
Találhatok még kincset,szerelmet,mely sajgó sebemre gyógyírt lehelhet.
Légy folyóm és fellegváram,sodorj magaddal,ne hagyj magamra e világban.
Magányom szórd szét a sötétben,ha jön a hajnal
örökre elvesszen.
Keresem a szót,lágyat,ringatót,
álmaimban nem fáj semmi,
ébren is szeretnék boldog lenni.
Érezni csókod édes kínjait
Újra élni,gyengéden ölelni.
Könnyeim tengerén küldöm lelkem sóhaját,
éledő szívem újra kinyitja ablakát.
Létem lágy dallama zenél




Hitem még cseppekben gyöngyözően remél.

Tyler

-A lényeg,hogy Te végre eljössz onnan! Aranyos a nagynéni,de ennyi elég volt távolt tőled!

Nem zavartatta magát,a boltban a lányhoz hajolt és hosszan megcsókolta. Marina érezte-összetartoznak.

Hányra menjek érted?

-Úgy 18-19h-körül.Ugyanis vasárnap még kitakarítom az egész lakást,áthúzom az ágyneműket,új függönyöket teszek fel,meg Tylert bemutatom a  nagynéninek.Segítek neki egy kicsit beilleszkedni,eligazodni.

-Jól van,nagyon örülök Marja,már csak ezt a mai éjszakát kell kibírnom nélküled.Nem lophatnálak el egy kis időre?

-Will,ellophatsz.

Marina mindent megvett,amit a néni felírt,meg amiről gondolta,hogy szükség lesz rá. Magának is vett egy-két dolgot,majd Will-hez mentek. A férfi háza ismét olyan magányosnak tűnt.Érezni lehetett,hogy Will nem sok időt tölt itthon.

Holnap már itt alszok,és talán élet lesz majd a házban.A férfi nem hagyta merengeni.Szorosan átölelte,meleg ajkával rátapadt a lány ajkára,és szenvedélyesen csókolni kezdte,miközben szépen lassan levetkőztette a lányt.

Karjában vitte be a hálószobába,ahol oly gyengéden szerette,ahogyan csak ő tudta.

-Olyan jó veled Will,és én annyira szeretlek.

-Én is szeretlek,Kicsim.Holnap már nem kell elmenned szeretkezés után. Marja,gondolkoztál azon,hogy mit szeretnél dolgozni?

Mit nyissak Neked egyetlenem? Egy ajándék vagy könyvesboltot?Fehérnemű boltot,esetleg virágboltot? De dolgozhatsz a cégnél is,ha akarsz.

-Mint grafikus?-nevetett rá a lány.

-Jól van,na-akkor az jutott eszembe.

-Nem tudom Will,bevallom,még nem gondolkoztam el rajta. Amiket felsoroltál,mindegyik közel áll hozzám. De ne menjünk ennyire előre! Először szokjak meg itt nálad,aztán majd alakul.

-Ahogy gondolod-hagyta rá a férfi. Visszaviszlek Barbarához,ma utoljára.Will segített kipakolni a csomagokat,majd megcsókolta  a lányt,keze beledúrt fénylőn csillogó fekete hajába.

-Mennem kell,aztán jó legyél ám! Holnap este jövök érted!

-Viszlát Will!

Marina elpakolt mindent a helyére.Elkészítette az ebédet,utána elkezdte a nagytakarítást.

Barbara kiült a teraszra ,a meleg tavaszi levegőre.Már június volt.Lassan a közepe felé jártak.Nem volt kánikula,inkább kellemesen melegnek mondható volt az idő,23-25fok körüli hőmérséklet.Enyhe szellő fújdogált.Csend volt.Béke is nyugalom. Barbara szívében is.Elfogadta a sorsát.Az utóbbi négy hónapban szinte boldog volt.Nina mellette volt,kiszolgálta őt tökéletesen,és mindenben a társa volt.Elhunyt férjére gondolt.Hiányzott neki,de már nem sírt.Elengedte,de a férfi emléke örökre benne élt.

Marina új függönyöket rakott fel.A néni szobájába fehéret,az övébe napsárgát.Olyasmi színű ágyneműt húzott,és letakarta a pléddel.

Ez szép lesz Tylernek.Fényt,biztatást,melegséget fog sugározni a férfi számára.És ő már benne alszik a friss ágyneműben,benne hagyja a teste illatát a férfi számára.Erre a gondolatra elmosolyodott.

Holnap már Will-nél alszik.Mint amikor visszajött.Az olyan jó volt.Felébredni a szeretett férfi mellett.Estére végzett,még a  nappali és a fürdőszoba maradt hátra.Azt holnap délelőtt megcsinálja,és ragyogni fog az egész ház.

Délután nyugodtan összecsomagol,és kimegy Tyler elé a vonathoz.Marina belekarolt a nénibe.

-Jöjjön,nézze meg milyen lett a szobám,vagyis csak a volt szobám.

-Nahát Nina! Ezeket a sárga függönyöket honnan szerezted?

-Nem tetszik?-nézett rá meglepődve Marina.

-De,de! Nagyon szép!Meleg hatása lett az egésznek.Vetted? Igaz,Te lány?

Igen.Ez az én búcsúajándékom-és megölelte Barbarát.

-Köszönöm szépen-hatódott meg a néni.Nagyon figyelmes vagy.

-Hiányozni fogsz,Nina!-könnyezett meg a néni.

-Majd meglátja milyen sokat leszek itt! Most már lefekszem,nagyon elfáradtam.Jó éjt!

-Neked is lányom!

Marina reggeli után befejezte a nappali és a fürdőszoba kitakarítását.Az ebédet több főre készítette,ma már Tyler is,és valószínű,hogy Will is itt fog enni.Készített rántott csirkét,sajtos-gombás töltött karajt,natúrszeletet,hasáb burgonyát,rizi-bizit,és csontlevest.És sütött még egy piskóta tekercset is.Azzal gyorsan elkészült.

Nem nagyon volt étvágya,csak csipegetett.Gondolatban már Will-nél járt.Elmosogatott mindent,majd el kezdte összepakolni a cuccait.

Barbara kifizette ezt a két hetet,valamivel még többet is adott,mint amennyi járt volna.

-Köszönöm szépen-felelte Marina. Aztán ne szomorkodjon ám,nem megyek el örökre! 

Felöltözött,szépen,szolidan kisminkelte  magát,majd kigyalogolt az állomásra Tyler elé.

Nem sokat kellett várnia,Tyler megérkezett.

-Szia Sedé!-hajolt hozzá a férfi puszit adva a lány arcára.

-Szia Tyler-Marina lágyan,meghatódva megölelte a férfit.Örülök,hogy itt vagy!

-Bevallom,kicsit izgulok.

Marina megszorította a karját.

-Ne izgulj,Barbara aranyos.Meg fogod kedvelni.

A család hogy viselte,hogy elhagytad őket?

-Muszáj Sedé,ahogy Neked is muszáj volt.

-Tyler,menjünk taxival,mert így soká érünk oda.

-De legalább beszélgetünk.

-Lesz időnk beszélni még-és Marina leintett egy taxit.

Barbara a nappaliban várta őket.

-Barbara,bemutatom Tylert,ő lesz az utódom.

A néni kezet nyújtott.

-Örvendek,Isten hozta nálunk.Foglaljon helyet!

Angolul beszéltek,Tyler nem nagyon tudott németül,szinte csak szavakat.

Marina kiment a konyhába ,megmelegítette az ételt.Négy főre terített,mert lassan itt lesz Will is.Barbara és Tyler ettek.Marina kiszolgálta őket.

Ő nem evett velük,majd ha Will megjön.

Tyler és a néni beszélgettek. Marina néha biztatólag rámosolygott a férfire.A néni elmondta neki,mi lesz a  feladata,mennyit fizet egy hónapra,és mikor van szabadnapja.

-Nina,megtennéd,hogy körbevezeted Tylert?

-Persze,szívesen.Marina megmutatott neki mindent.A néni szobájával kezdte.Utána  a konyha,étkező,kamra,fürdőszoba következett.

-A nappalit már láttad.Látod azt a naplementés képet? Én vettem a néninek amikor hazautaztam.

-Nagyon szép! Mindig is éreztem,hogy jó ízlésed van.

-Gyere,megmutatom a  szobádat.Beléptek.

-Wow! Ámult el a férfi.De szép,Sedé!

-Tegnap raktam új függönyöket,ágyneműt,de bevallom,benne aludtam.Itt hagyom neked a bőröm illatát.

Tyler elmosolyodott.Ezt kedvelte a lányban.Néha érzékien humoros is tudott lenni.

-Tetszik.Nagyon otthonos,vidám színek.

-Jól érzed magad,Tyler?-nézett kutatva Marina  a férfi szemébe.

-Hm..igen.De tudod,hogy zárkózott típus vagyok. Majd feloldódok,de ahhoz idő kell.

-Tyler,megölelnél most utoljára?

-Utoljára? Miért utoljára Sedé?

-Mert ki tudja,mikor látjuk egymást.Will mindjárt itt lesz értem.

A férfi magához húzta és lágyan megölelte.

Marina belefúrta fejét a férfi vállába.Így maradtak néhány percig.

-Ne aggódj Tyler,a számomat tudod,meg úgyis jövök majd látogatóba.

Marina kibontakozott az ölelésből,adott két puszit a férfinek,majd kimentek.

Egy játék története

A  lány miután hazaért a munkából,bekapcsolta  a laptopját. Fárasztó napja volt. Nem volt jó kedve.
Ebben nagy szerepe volt az időjárásnak is.Őt napja már,hogy naponta néha eleredt az eső,és borult idő volt. Tavaszhoz képest hideg is volt,nappal 8-9 fok.
Bea nem szerette az ilyen időt. Fényre vágyott. Melegre,napsugarakra. Hogy feléledjen a természet!
Zöldelljen a fű. Nyíljanak a virágok.Boruljanak virágba  a fák.Az emberek tolongjanak az utcán.
Csiripeljenek a madarak.Pezsgést akart,életet.Elég volt már a szürke,melankolikus télből. Utálta  a telet,a hideget.
Ilyenkor meghalt a lelke.
Ez az időjárás sem tél,sem tavasz nem volt.
Beának most olyan "semmilyen"kedve volt.
Szóval...bekapcsolta  a laptopot. Legelőször egy nemzetközi játékoldalt nyitott meg.Véletlenül talált a játékra,és azóta a rabja lett. Nagyon szerette.Minden szabadidejét ezzel töltötte.
Tulajdonképpen ez egy stratégiai játék volt. Lépésről-lépésre meg kellett tervezni mindent.
Bea belevetette magát a játék világába. Kialakította kis birtokát,itt építgetett ,kereskedett.
De hirtelen megtámadták.Sőt! Felgyújtották a  birtokát.Csak keveset tudott angolul,így nem értette,mit kellene tenni,hogyan védje ki a támadást. Mindegy.Megvonta  a vállát,és játszott tovább.
Ismeretlen emberek jelölték itt be havernak.
Legyen-gondolta magában,úgysem értem őket.
Észre sem vette,és eltelt az idő. Majd folytatja holnap,most már megy fürödni,mert reggel korán kel-gondolta magában.
Négy nap telt el.A birtoka még mindig lángokban állt.Az egyik haverja hiába sietett a segítségére,küldött neki katonákat-nem bírták megszüntetni a blokádot. Bea értetlenül nézte.
Nem baj-gondolta,ha leég a birtoka,akkor kezdi újra a játékot.De játék közben meglepetés érte.Megjelent egy férfi,és leverte a négy napja tartó blokádot,eloltotta a birtokán a tüzet.
Bea szívét melegség öntötte el.
-Lám-lám! Vannak még rendes emberek!
A férfit Williamnek hívták.
Bea összeszedte angoltudását és a webfordítót is segítségül hívta.Megköszönte a férfi kedvességét,jóakaratát. Másnap levelet kapott Williamtől.
Küldött neki katonákat,hogy örök védelmet biztosítson a lány számára.
Hm..Bea száját halvány mosoly hagyta el.Szíve körül újra érezte a melegséget.
Írt a férfinek.
Nem tudok Neked semmit sem küldeni,nehezen értem a  játék stratégiáját,de szeretem.
Lenyűgöz,elámít a kedvességed,akárki is vagy. Köszönöm:-))))
És ez így folytatódott.William megkereste a nőt a világhálón.Emailcímet váltottak,el kezdtek levelezni.
Egyik reggel Bea iszonyatos fejfájásra ébredt.Aznap otthon maradt,nem ment dolgozni,alig volt étvágya,de azért legyűrt néhány falatot a torkán,hogy tudjon fájdalomcsillapítót bevenni.
Így is tett,várta,hogy hasson a gyógyszer,és hogy csillapodjon a  fájdalom.
Bekapcsolta  a laptopját,amely mostanában a társa volt. Belépett kedvenc játékába.
Írt Williamnek..
Szép reggelt Neked! Remélem jól vagy.Nekem iszonyatosan fáj a fejem. Rossz az idő,esik az eső.
Kis idő múlva a férfi visszaírt neki.
Hát..köszönöm,de nálunk már délután öt óra van.
Bea elképedten meredt az írásra.
Öt óra?Hol élhet a férfi?
Meg is kérdezte.Hol élsz Te?
Az Államokban-jött a válasz.
Bea meglepődött. Mérföldek választják el őket egymástól,mégis valamiért keresztezte az utuk egymást.
Bea boldog volt.Fogalma sem volt,hány éves,hogy néz ki a  férfi,de az a nagyvonalúság,a figyelem,amit mindennap iránta tanúsított,elkápráztatta.
teltek a napok.William mindennap írt neki.Bea számára nehéz volt így kommunikálni,mert a webfordító néha bizony hülyeségeket fordított.Olyankor próbált másképp fogalmazni,próbálta megérteni,mit akarhat a férfi közölni vele.
Aztán jött a  meglepetés.William saját gyártású kalózhajót küldött neki,meg katonákat.
A hajó fekete színű volt,nem túl nagy,olyan formás.
Bea szeme sarkából kicsordult egy könnycsepp.Szóhoz sem jutott.Will drága,miért küldesz nekem hajót?Elkápráztatsz.
Igen ám! Csak Beát másnapra megtámadták.Letarolták az összes katonáját,és a gyönyörű kalózhajóját megsemmisítették.Iszonyatos düht érzett a támadó férfi ellen.
Megírta Williamnek,hogy mennyire fáj neki,hogy megsemmisítették a gyönyörű kalózhajóját.
De már nem haragszik,mert ez csak egy játék.
A levelek továbbra is jöttek-mentek.Az időeltolódás miatt Bea néha a reggeli levelére csak délután kapott választ.
Megszokta a férfit,bár még mindig nem tudott a nevén kívül szinte semmit róla.
Egyik este képet váltottak.És itt volt a meglepetés!
A férfi eszméletlenül aranyos volt,és megdobogtatta a lány szívét.
Bea megkedvelte a virtuál idegent.Abban hitt,hogy minden okkal történik.
Valamilyen szerepe biztos van,lesz,ahogyan William belépett a virtuál életébe.
Egyenlőre....

Az idő

Az idő mindent megold-tartja  a mondás.
Tényleg mindent??Ahogy telik az idő,a fájdalom enyhül,a bánat,szomorúság elmúlik,a seb beheged.
Lehet,de nem múlik el.Attól minden sérelem,minden tüske bennünk marad,legfeljebb csak megpróbáljuk elnyomni,nem figyelni rá.
Aztán van egy kedvenc mondásom,ezt a fiam matematika tanárnője mondta:Az embernek arra van ideje,amire szakít.
Barátság...ez számomra elég összetett szó.Nagyon megválogatom a barátaimat.Talán azért,mert sokat várok,várnék el tőlük,viszont egy kapcsolatban én is sokat adok.
Figyelmet,törődést,jó tanácsot,esetleg,ha tudok anyagiakkal is segítek.
Én azt vallom,ha már a másik félnek arra sincs ideje,hogy két mondatot,a szokásos sablonszöveget megírja a másiknak-hiszen ehhez már nem kell számítógép,lehet az okos telefonokról is-akkor nincs miről beszélni.
És ez a figyelem,ez a törődök veled,kedvellek.
Tényleg?Ennyire ne kedvelj,ettől még a macskák is több szeretetet kapnak.
Vagyis,mindenki törődjön azzal,akivel,és amivel akar,de ne csodálkozzanak,ha ilyen viselkedés után nem sorolják a barátok listájába.!!