Ezt a verset a férjemnek írtam Valentin napra:
Csak
az enyém
A
Nap, ha úgy akarom, csak
nekem
ragyog, ha akarom, az
ég
kékje nekem terül el nyugtatón,
Ha
akarom, ma különösen boldog
vagyok,
Valentin van, szerető szívem
ma
csak Érted dobog.
Eltelt
több évtized, s ma együtt
szeretjük
a fényt, örömök, fájdalmak
meghitt
mosolyok s oly sok könny
áztatta
tél, megvívtunk együtt ezernyi
csatát,
s képekben még mindig látom
megannyi
szerelmes elmúlt éjszakát.
Ma
újra csak a Tied vagyok,
Tied
a testem, mely rajtad ring,
s
a sötét éjben halkan keringő
sóhajok,
ma önfeledten csak Téged
szeretlek,
s ígérem ma Neked adom
kóborló
magányos lelkemet.
Varga Patrícia
És..a férjem ritkán ír, de tegnap este rászánta magát...
Tizennégy
Ma
homokszemet sodor a félszeg tiszta víz,
Az
utcán emberek köszönnek a felkelő Napnak,
A
szív ütemet számol: ezer, talán ezertíz,
S
én itt vagyok, színezem szélét a szavaknak.
Ma
homokszemet sodor feléd a síró téli szél,
S
én titokban köszönök a fátyolos szemednek,
Hagyom
élni a szórt- szirmokat, az Neked beszél,
És
az utcán ma piros virágból érzelmek erednek.
Elhúzom
függönyöm az ablakod déli oldalán,
Felöltöm
világod a sorsod terített pamlagán.
Szólok
a zöldnek fessen az égre örök szerelmet,
S
kérem őt, adjon a Holdnak is terítőt, türelmet.
Ma
hagyom , Téged sodorjon felém a tél fénye,
S
fonjon érzelem- kosarat az ég szerelmes kékje.
Igyon
az érzék a nap ízére, a holnapi reményre,
Ma
csak a Te kezedben szülessen ujjá a szív igéje.
Varga
György /Valentin napra/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése