Viszanéztem

Visszanéztem

Elmúlt ismét egy év, még magamban érzem
a nyár illatát, még szívem érzi a varázs- pillanatok
fogságát, még mindig sóvárgok a napsugarak
cirógatása után....de elrepült s helyét átvette a tél
hidegsége, kietlen s zord lett a táj.

Oly gyorsan elsuhant imádott nyaram,
még magamban életben tarom a felejthetetlen
nyaralásokat, de a Karácsony szeretete karjába
zárt, angyalok ölelése érintette minden porcikám.
Elbúcsúztattuk az év utolsó napját, otthon, a
családdal körülülve az ünnepi asztalt, buborékos
pezsgővel koccintottunk, s vártuk az új év
reményekkel telt hajnalát.



Ma a köd s a homály fogadott,
Nehéz burokként telepedett ránk,
Fáradt idő, hideg, s megfáradt
emberekkel zsúfolt a táj.



Ma szívemben új reményekkel
köszöntöttem a reggelt, búcsút
intettem elmúlt napok fájdalom-
-tengerének, búcsút intettem minden
elhagyott s kitépett embernek lelkem
hajóján, s integetek az új év
titok- fellegének megfáradt éjszakák
csillagok szőnyeg- padlóján.



Ma újra szeretlek, bár nem akarom
égető könnyeket, melyeket a hiányod
élesztett- eltakarom, köd s homály a térben,
összes sejtem remegését átadom könnyező
lelkemben.


Varga Patrícia