A nyomorultak csoportja

A Nyomorultak csoportja....



Ha a kedvenc olvasmányomat kérdezik, azonnal rávágom: a Nyomorultak Victor Hugótól...középiskolás koromban volt kötelező olvasmány s csak egyedül én olvastam ki a karácsonyi szünetben. Nem volt könnyű olvasmány s igen terjedelmes volt..de a mondandója többször is könnyeket csalt a szemembe.
Nem hittem volna, hogy egyszer még e szóhoz közöm lesz. Nem használom ezt a szót..fájdalmas, lenézős, utálkozó, rideg.
De valaki pár hete ezzel a jelzővel illette a csoportunkat..ráadásul aki maga is tag volt itt. Mikor elhangzott a szó, mintha kést forgatott volna a szívemben, fájt. Próbáltam nem figyelni rá, de mint egy tüske belefúródott a lelkembe.
Miért? Mert az emberek nem tehetnek róla hogy ide jutottak, hogy így kell élniük- nem minden esetben tehetnek róla. De egyik embernek sincs joga ítélkezni a másik ember felett s lenézni a másikat. Nem tehetnek róla, akik úgy születtek- most a karmát ne hozzuk ide, mert nem abból a szempontból mesélem el ezt a történetet, nem tehetnek róla, hogy sport közben lesérültek, s örökre tolókocsiba kényszerültek, nem tehetnek a balesetükről, a válásukról..stb.
S az illető közölte a Nyomorultak csoportjában csak Ő s én vagyok a kivétel. Közöltem, nem..én nem vagyok kivétel..ugyanolyan nyomorult vagyok, mint a többi ember! Ugyanúgy cipelem súlyos keresztemet, s ugyanúgy küzdök a mindennapokban a fennmaradásért...
Szóval..ez a jellemzés- talált...az illetőről nekem is meglett a véleményem..
Ő volt a "Kígyó"....

Nyomorultak ide-oda, én szeretem őket, mert hatalmas szívük van s az a legnagyobb kincs a mai mocskos világban. Ha valaki nehéz helyzete ellenére is ember tud maradni...



Varga Patrícia