Egyszer
minden véget ér itt a földi létben, ahogyan az életünk is, úgy
kapcsolatok szakadnak meg, ismerősök távoznak el, külföldre vagy a
másvilágra, s bizony fáj a hiányuk. De el kell fogadni, az élet megy
tovább, s erőszakkal nem lehet visszatartani senkit sem. Még mindig
lehangolnak ezek a távozások, pedig annyi csatát vívtam már önmagammal,
hogy igazán megerősödhetett volna érzékeny lelkem. De meg kell tanulni
élni nélkülük, hiszen a mi számunkra nem ért még véget az élet. Végig
kell mennünk kijelölt utunkon, akár árnyakkal mögöttünk, mellettünk-
vagy azok nélkül. S ez az ami feladja a leckét...
Varga Patrícia
Varga Patrícia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése