Már csak bő három hét!

Igen, s itt lesz a Karácsony. Lassan jó lesz elkezdeni a nagytakarítást, mert utána csak kapkodhatok.
Szeretem a Karácsonyt, de most még nem várom. Csonka lesz idén a családunk- s ez belül valahol fáj. Itt  a hideg is, amit utálok, szinte csak átszenvedek mosolyok nélkül. Lassan kapható lesz egyszerre 4 db könyvem, meg most publikálok még két verses kötetet. Utána tényleg befejezem a Mary Jeanne-t, februárig biztosan.

Hamarosan

Hajnali merengés

Tegnap olvastam néhány mondatot, s hajnalban mikor felébredtem a gondolat előtüremkedett a többi közül, s lázasan lüktetett agyamban. Muszáj volt foglalkoznom vele.
A cikk: A válások, a kapcsolatok szétszakadásának több, mint 40%-át az internet megjelenése okozza.
Hm..első elolvasásra rábólintottam, így van..de utána benéztem a mondatok mögé, s el kezdtem boncolgatni magamban azokat.
Miért menekülünk ebbe a virtuális, képzeletbeli világba? Miért okoz függőséget? S miért vagyunk képesek felcserélni a jól bejárt utunkat ismeretlen, szép szavakat ígérő szélhámos emberekért?
Miért, miért, miért? Mindenre van magyarázat- ahogyan erre is. Felturbózott valós életünk, amit a társadalom s ez a mostani világ diktál, a megélhetés,a pénz, és más luxus cikkek elérése miatt, túlhajszolttá tesz bennünket. Kapkodunk, rohanunk s versenyt futunk az idővel..e közben nem figyelünk egymásra, elsiklunk a szép, megható pillanatok mellett..s kiégünk..már csak unottan, megszokottan vegetáljuk át az életünket s várjuk a halált. Erről Paulo Coelho Kék madara jut eszembe, bizonyára sokan olvastátok már. Mikor én is elolvastam, bevallom- meghatott, s mély nyomokat hagyott bennem...majd rákeresek..
A történet lényege annyi, hogy a Lány szerelmes lesz egy gyönyörű madárba, aki minden reggel szabadon s boldogan repked a kéklő ég tengerében. A lány addig- addig, hogy befogja a madarat s kalitkába zárja. A madár is megszereti a lányt, de a rabságot nem bírja..elhullajtja
csodásan fénylő tollait, majd egy napon meghal. A lány siratja, majd ekkor döbben rá, hogy nem tud a madár nélkül élni. A halált hívja segítségül, hogy imádott madarával lehessen az örök létben:-(
Nos..mi emberek is így érezzük olykor magunkat...élünk , élünk valami, valaki nélkül. Mert akárkit is veszítünk el,, számunkra az élet nem ért véget..a mi sorsunk nem a halál, tovább kell élnünk- s ez az ami nagyon nehéz..Hogy újra találjunk célt, reményt, ami visz minket előre a társunk nélkül is. Talán ezt egyedül nem is lehet véghez vinni...ilyenkor istenhez fordulunk..s Ő segít nekünk, ad egy új esélyt, s megmutatja a helyes utat.
De miért van szükségünk az internet világára? Pont ezért...megkopott mindennapjainkban ad egy kis plusz töltetet, elmerülhetünk szép szavakban, szép képekben, új érzésekben- valahol tudjuk, hogy ez nem a valóság, mert itt mindenki csak az egyik oldalát mutatja..de ahogyan az éremnek is, mindenkinek két oldala van, jó és rossz.
Hogy valakik ezért elválnak? Érthető..
De én azt mondom erre, jobban kellene figyelni a társunkra, a párunkra, akivel leéltük életünk egy részét, s akkor nem így nyilvánulna meg a virtuális világ sem.

Varga Patrícia

Gondolataim

Gondolataim...


Valaki azt mondta nekem"Túl sokat vársz el másoktól". Lehet, de ez csak azért van, mert én is túl sokat adok..van akinek a Mindent...Ő a férjem...persze, hogy elvárnám ugyanazt a törődést, figyelmet- amit én adok. Osho mindig arra tanít Minket, hogy feltétel nélkül szeressünk...próbálom..de erre csak Isten képes...mi emberek igenis elvárásokat támasztunk a másik fél, akár gyermekünk, vagy barátaink iránt is. Miért? Mert az élet az adok- kapok körforgása. Ha mindig csak mi adunk anélkül, hogy kapnánk- belefáradunk.
Ha képesek lennénk ezen felül emelkedni, tényleg csak adni tudnánk, s hidegen hagyna bennünket, hogy mi is kapunk-e vagy sem, az lenne maga a tökéletesség. De tökéletes ember nincs..
Osho...én szeretem a bölcsességeit, a gondolatait..persze, ahogy élt- azzal már nem értek egyet. Később tudtam meg, hogy szerelemguru- vagina guru volt a beceneve..rengeteg nővel élt szexuális életet, mérhetetlen gazdagságra tett szert.
A férjem utálja..mert csak egy ember volt, aki jól bánt a szavakkal, s kihasználta ezt a könnyű élet érdekében..ez igaz...
De..én is jól bánok a szavakkal, mégis szegény vagyok:-((


Varga Patrícia

A Miért-ek

Nem akarom keresni a Miért-eket. Egyszer úgyis megjön minden kérdésünkre a válasz, s akkor majd megértjük, mi miért történt velünk...azért születünk le a földre újra meg újra, hogy tanuljunk, hogy bölcsek legyünk..az élet egy iskola, amit bizony ki kell járni. Nem mindig szép, tele van fájdalmakkal, nehézségekkel s buktatókkal. De mindent végig kell járnunk! Pont azért hogy tanuljunk a hibáinkból.
Én szeretem az életet..ahogy van..minden szépségével s fájdalmaival együtt. Ha megértjük azt, hogy az élet lényege nem a hatalomvadászat s a pénz, akkor a szeretetet egy másik szinten érezhetjük, élhetjük meg. Ez az amit nem cserélnék el senkivel...


Varga Patrícia

Osho

Tegnap a csoportomban Osho volt a napi téma. Szeretem a bölcselkedéseit, legszívesebben rászánnék egy napot, s csak Őt olvasnám. De ezt még nem tehetem meg- egyenlőre.

"Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak." Osho
"Ne aggódj amiatt, vajon örökké együtt lesztek-e vagy sem - semmi se tart örökké." Osho
"Egyetlen párnak sem lenne szabad elfelejtenie, hogy a kapcsolatuk által egyikük sem vált a másik "urává és parancsolójává", csak társakká, barátokká lettek. És soha ne vegyétek biztosra ezt a kapcsolatot: a párkapcsolatnak semmi köze a birtokláshoz. A férfi és a nő nem tárgy, amelyet birtokolni lehet; mindketten emberek, akik tiszteletet érdemelnek." Osho

Megint egy új hét

Ismét hétfő van...nem szeretem, ahogyan  a vasárnapot sem...Kezdet s vég..hét kezdete s hét vége...Hétvégén mindig annyi dolgom van. Elvileg ez a nap a pihenésé lenne, laza TV nézésé, sétálgatásé, délutáni szunyókálásé..De hol vannak ezek? Mikor hétvégén van együtt a család, ilyenkor szakad rám a héten felhalmozódott házimunka, meg még ami jön..
A legjobb a szerda..az a kedvencem..nem akarom most megindokolni, miért...mert már telik a hét, bejáródtunk..stb.
Az idő telik..rohan..s lassan nyakunkon a Karácsony. Aztán majd úgy telik az is el, hogy észre sem vesszük, s belépünk egy új évbe. De mit számít az idő? Számítanak a napok? Hiszen tudjuk, hogy létünk örök, hiába gátolják itt a földön folyamatosan ismétlődő körök.
Emberek lépnek ki s lépnek be az életünkbe. Van akiknek fáj a távozása, de el kell fogadni..az élet megy tovább..s mindig jönnek új emberek, szövődnek új kapcsolatok, kötődések...amelyek színessé teszik a monoton hétköznapokat.


Varga Patrícia

Osho idézetek

"De vajon tudjátok-e, mit is jelent a tekintély szó? Azt jelenti, hogy újra és újra a másikra pillantunk. A tekintély tiszteletet ébreszt bennünk: elbűvöl minket a másik emberi lény, ezért szeretnénk újra és újra látni őt, újra és újra rátekinteni. Sőt az is lehet, hogy sarkon fordulunk, és követni kezdjük." Osho
"Egyetlen férfi sem kizárólag férfi, hanem bizonyos értelemben nő is, és minden nőben ott lakozik valahol a férfi is." Osho
"A szex és a halál más tekintetben is szoros kapcsolatban áll egymással. Az elmélyült szexuális aktus során az ember megtapasztal egyfajta halált, az én halálát." Osho

"Amikor egy egészséges ember nevet, az egész testével nevet, nem csak a szájával, nem csak a arcával. A lábujjától egészen a feje búbjáig, egyetlen organizmusként nevet, és lényéből a nevetés hullámai áradnak. Ezek a hullámok átjárják egész bioenergiáját, így az energia táncba kezd benne. Amikor az egészséges ember szomorú, szomorú az egész lénye. Amikor dühös, akkor valóban dühös, és amikor szeretkezik, akkor valóban szeretkezik, nem tesz semmi mást." Osho

Ami még mindig nehéz

Egyszer minden véget ér itt a földi létben, ahogyan az életünk is, úgy kapcsolatok szakadnak meg, ismerősök távoznak el, külföldre vagy a másvilágra, s bizony fáj a hiányuk. De el kell fogadni, az élet megy tovább, s erőszakkal nem lehet visszatartani senkit sem. Még mindig lehangolnak ezek a távozások, pedig annyi csatát vívtam már önmagammal, hogy igazán megerősödhetett volna érzékeny lelkem. De meg kell tanulni élni nélkülük, hiszen a mi számunkra nem ért még véget az élet. Végig kell mennünk kijelölt utunkon, akár árnyakkal mögöttünk, mellettünk- vagy azok nélkül. S ez az ami feladja a leckét...


Varga Patrícia

A Reggel

A reggel ma kipihenten köszöntött. Ha dolgozok, akkor nem nagyon bírok tovább aludni, mint az átlagos felkelési idő. Nem süt a nap, borult idő van, de hideg sincs. Az ilyen Őszt, mondjuk majdnem szeretem. Kicsit kisüt a nap, akkor mindjárt jobban érzem magam. Azt mondják az időjárás kutatók a november végig ilyen lesz...Jó lenne...aztán a december olyan amilyen, csak ne legyen hideg! Mert azt nehezen viselem! S ha ilyen enyhe telünk lenne megint, akkor spórolnánk a fűtésen- fél nyaralást. Túl vagyunk a Mindszentek ünnepén, s a körülötte levő hajszán, fájdalmakon. De talán még mindig itt van mellettem a múlt nyoma...még mindig fáj... a szülőket elveszíteni majdnem egyszerre , nagyon fájdalmas dolog, s nem mindenki épen dolgozza ezt fel. Nekem is nehéz volt..s anno sokat sírtam- miattuk. Ma már ritkán könnyezem, az élet megedzett. Nyár óta lettek új ismerőseim, valós és virtuális személyek is...Hogy mekkora a különbség a két világ között! Feltehetném a kérdést: Melyik jobb? De nem teszem fel....mindkettő más...mindkettőnek megvan a saját szépsége. Az elsőt fizikális tapasztalatokkal: látás, hallás, érintés, beszéd- éljük meg, míg a másodikat csak gondolatban s a képzeletet hívjuk segítségül. De jó hogy ez utóbbi is létezik, mert teljesebb így az életem....

Varga Patrícia

Mindig van valami

Ma érdekes levelet kaptam itt, egy hölgy megvádolt, hogy néhány írás tőle van..nos..utánanéztem, mert nem hittem a szememnek..nincs szükségem arra, hogy a mások verseit sajátomként tüntessem fel, írok én éppen eleget, csak azt győzzem publikálni..de a 3. írás tényleg nem tőlem való...2012-ben tettem fel verseket, amelyek tetszettek..valami netes portálról..beírtam, szép szerelmes versek..s bizony ott nem volt a szerző neve...de nem a saját nevem alatt tüntettem fel...:-) Így nem plagizáltam...az igaz, idézőjelbe kellett volna tenni ismeretlen szerző néven, de ezt még anno nem tudtam, hogy ilyenkor mi a szabály. Most már tudom..mert sok írásomat láttam én is viszont, a nevem nélkül..eleinte dühített, de ma már nem..a férjemre hallgattam..ne foglalkozz vele, örülj hogy elviszik, ott belül tudod, hogy a Te alkotásod...így nem foglalkozok vele, hogy ki mit visz el..de jó volt ez a levél arra, hogy átnézzem a blogokat, mert a saját verseim sincsenek aláírva, s azok mivel mind publikálva vannak, így szerzői jog védi..így aláírom, s aki elviszi név nélkül..és a saját nevét írja alá, őket átadom a kiadónak..

Köszönet a levélírónak a figyelmességért...

Varga Patrícia

És még valami

Érdekes, lassan három éve, hogy blogolok itt. Nem felejtem el ki az a személy, aki átcsalt ide, s elkészítette nekem ezt a blogoldalt..a színeket, a formát mindent Ő választott. Eleinte hatalmas magány volt itt és csend, de később egyre többen olvastak. Sokat írtam ide- eleinte. Ma már csak elvétve vagyok..ugyanis van egy saját írói, alkotói csoportom, egy saját írói oldalam, s saját weboldalam, és mindezek mellett folyamatosan publikálok- rengeteget.
De 2-3 napja valahogy rátévedtem itt a profilomra, soha nem néztem azon a statisztikát. Meglepődtem..3 év alatt 202 000ember tekintette meg a blogoldalamat..most már naponta figyelem, s naponta 5-600 ember kattint az oldalamra.
Ma már 205000látogatónál tartok.

Köszönöööm!

Tegnapi kis szösszenet

Tegnapi kis szösszenet



Ahogy délután be- belestem ide, miután végeztem a publikálandó írásokkal, a virtuál világban"megismertem" valakit. A megismerni ide nem helyénvaló, fogalmazzunk úgy, el kezdtünk finoman, óvatosan írogatni egymásnak. Az úr már régebben is hozzászólt a verseimhez, mindig megköszöntem- és ennyi. De tegnap valahogy kicsit bővebben nyilatkozott, sőt..bejelölt. Mivel tisztelettudó volt, nem gondolkoztam azon, hogy elfogadjam-e a jelölését. Ugyebár mostanában nagyon megnézem, kiket jelölök vissza- emlékezve a sok szórakozó török, indiai, arab személyekre.
Visszajelöltem, s kérésére felvettem a csoportomba. Ma reggel látom, kérte, hogy töröljem, mert figyelmen kívül hagytam a kérését. Hm..lepődtem meg...nem hagytam figyelmen kívül, de elmagyaráztam neki, miért nem teszem meg. Annyit kért- tegezzem.
Én közöltem vele, ne haragudjon, de elsőre, ismeretlenül soha senkit nem tegezek le, pláne nem tőlem jóval idősebb személyeket. Meg amúgy is imádok magázódni, nálam valahogy a tisztelet jele, s mint írtam régebben a magázódásban van valami rejtett pajkosság is. Más dolog ha barátok leszünk, s kéri tegezzem, akkor megteszem, de nem így...
"Tegezel, vagy nem leszek a barátod"
Ez már zsarolás, irányítani akarás- amit nem szeretek..azt hiszem én soha nem kértem ilyet senkitől...
Hm..érdekesek az emberek...vagy csak én látom azoknak Őket?

Sóhaj a lelkemből

Ma nagy kő esett le a szívemről. Kész lettem a 4db. könyvem szerkesztésével. Most négyet akarok publikálni- egyszerre. Köztük egy 400 oldalas vers- válogatást is. Bevallom, nem volt egyszerű munka, de talán megéri majd. Szeretek írni, akár verseket, akár prózát. Talán a  versek mostanában könnyebben jönnek, mint a regény folytatás. De majd meglesz az is. 
Csodás idő lett délutánra, kisütött a nap. Igaz reggel- este hideg van, de a lényeg, hogy süssön a nap. Nap-imádóként ez nagyon fontos ahhoz, hogy jó legyen a kedvem. Beléptünk a novemberbe..s majd azt vesszük észre itt a Karácsony s ismét mögöttünk hagytunk egy évet.

Keveredő szívdarabok

Keveredő szívdarabok

Keveredő szívdarabok, meséljetek
mit hallotok? Gyengébb már a
dobbanás, süt a nap s a szívem
is hazatalált.

Tanulnod kell engem, hogy utamon
velem lehess, mindegy, hogy mellettem
vagy mögöttem vagy, kövess, ne ellenkezz!
Csak hagyd, hogy legyen, feljebb lelki síkon
mozgok húzlak- vonlak, repítelek, s milliónyi
szeretetet adok.


Apró- cseprő viták mit sem érnek,
csak mosolygok s legyintek, bár
olykor dühít az érzet, de szívemben
továbbra is ott lapul képed,
Szeretlek! Hát nem érted?


Szeretlek, ahogy a lelkemmel tudok,
Nem a nő, hanem a Lélek vagyok,
Átölellek gyengéden, ne duzzogj,
lelkemmel simogatlak, s közben
gyengéd szavakat suttogok.


Nem irányítalak ne félj, de formálódunk
mindketten s az egészben ez a szép.
Tanulnod kell engem, megtanulni a leckét
Más vagyok mint az átlag, nem a szám
a lelkem beszél.

Varga Patrícia

Emlékezzünk

Emlékezzünk



Visszanézek, hátra, lehunyt szemeim
mögött visszatekintek a múlt homályába
Arcok, események, képek, jelenetek
vonulnak el előttem, vannak melyek fájnak,
s van melyeken fellibben a mosoly fátyla.


Ez a nap az emlékezés napja,
emlékezek szeretettel rájuk, kik
fontosak, fontosak voltak a
mindennapokban, mély sóhaj szakad
fel lelkem mélyéről, fájó üresség
lép helyébe, visszanézek, ma
visszatekintek szeretteim elmúlt
életére.


Égető könnyek gördülnek végig
arcomon, még mindig fáj, pedig
nem akarom. Talán jobb ahol most
Ők léteznek, távozásukkal levetettek
minden nehéz súlyos kövekként
nehezedő terhet, millió apró kis
gyertyaláng világít az éj sötétjében
Emlékeztetve hogy voltak, lesznek,
Ők továbbra is itt élnek mélyen a
szívemben.


Varga Patrícia

Csendet szeretnék

Csendet szeretnék 

Hogy utáltam korábban a magányt!
Hogy vártam az idő s a hétvégék
múlását! Minden apró neszre, zajra
nagyot dobbant a szívem, féltem,
féltem éjszaka egyedül, s attól, hogy
egyszer elveszítelek.

Az évek teltek s haladtam kijelölt
életutamon, fájdalmas csaták,
könnyek tarkították gazdagon, már
nem nézek vissza mi miért történt
velem , nem kutatom a múltat,
felégettem mindent, mi fájdalmat
teremtett.

Mert szeretem a csendet, keresem
ölelő biztonságát, a csend hű társam
lett s még valaki kinek hallom néma
szavát, valójában soha nem vagyok
egyedül, Isten velem van, mert fájó
lelkem olyankor hozzá menekül.


Varga Patrícia 

Kutyahűség

Kutyahűség


Ez a saját történetem amit most megosztok veletek.
A gyermekeim kicsik lehettek(még). A szüleim már eltávoztak az élők sorából...egy homályos, még mindig gyengéden fájó ürességet hagyva maguk után.
Ősz volt..vagy a tél eleje? Nem tudom, de hó még nem volt.
Volt egy kutyánk, Kuvasz. Berni volt a neve. Én neveltem fel kicsi korától kezdve- vettük. Kicsinek többször beteg volt, hogy a foga miatt vagy másért, így utólag már nem tudom..és olyankor nagyon sajnáltam. Összegömbölyödött, mint egy hófehér kis pamutgombolyag, s a szeme..a szeme mindent elmondott. Belenéztem a homályosan csillogó szemébe s éreztem az állat fájdalmát..simogattam, beszéltem hozzá..és a felnőtt gyógyszereinkből adtam neki..néhány nap s a kutya mindig meggyógyult. Ő nem volt rossz, játékos kutya..nem hordta szét a cipőket, nem szedte le a szárítóról a ruhákat, nem rágott szét semmit..valahogy komolyabb volt, mint az összes kölyök kutya..a gyermekeimet soha nem bántotta, és mindig mindenhova engem követett. Mintha óvná minden léptemet..szerettem..nem tudom kifejezni, hogyan. Be senkit nem engedett...nagyon mérges kutya volt amúgy...Teltek az évek...a kutya is idősödött...a gyermekeim is nőttek szépen...csak mi felnőttek nem akartuk észre venni az idő múlását...Berni beteg lett. Felfújódott a hasa...és már semmit nem evett...csak begubózott a műhelyünkbe..s ott létezett csendesen. Felhívtuk az állatorvost, de azt mondta kár injekcióra költeni, már nem tudja meggyógyítani..öreg a kutya s bélgyulladása van..nem éli túl..sajnáltam..nagyon...nem akartam, hogy meghaljon..némán szenvedtem vele együtt...a férjem kizavarta a kertbe, mert félt, hogy elkapunk valamit. Ahogy mentem hátra a kutya ott ült..reszketett, alig bírta tartani magát, de nem dőlt el...és nézett engem..mintha mondani akarna valamit..nem mertem megsimogatni..a lányom hazajött az iskolából..és megsimogatta..a kutya abban a pillanatban eldőlt..és meghalt...megsirattuk...a férjem elásta a kertben..az érdekes az, hogy aznap éjjel vele álmodtam..ült az elhunyt édesapám mellett...okos szemekkel nézve..
Tudtam, ők már együtt vannak..:-((