Az ember társas lény. Isten azért teremtette a férfi mellé a nőt, hogy ne legyen magányos. S így ketten együtt alkotják az egészt. Viszont, nem minden ember vágyik társas kapcsolatra, léteznek ugye szinglik, özvegyek, hajadonok..stb. Hogy melyiknek jobb lenni, ebbe most ne menjünk bele. Minden létezési formának megvannak az előnyei és a hátrányai. Az ember társas lény, arra született, hogy szeretetet adjon és kapjon. Valójában minden ember szeretetre vágyik,viszont a magánynak is több formája létezik.Létezik az egyedüllét, s a társas magány is, de létezik a lélek magánya is. A társas magánynál hiába él az egyén párkapcsolatban, valójában magányos. Már kihűlt a szeretet, csak éppen elviselik egymást, együtt maradnak a gyermek, vagy a vagyon miatt, esetleg a vagyon hiánya miatt.
Lélekmagány.
Amikor minden adott, házastárs, gyermek, vagyon, szeretet, ám a lélek mégis magányos. Ez utóbbi szerintem a legrosszabb, s a legfájdalmasabb állapot.
"Valójában soha nem vagy egyedül"- mert lehetsz egyedül, élhetsz lélekmagánnyal együtt, de Isten mindig velünk van. Ha hiszünk benne, ha érezzük Őt magunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése