Ahogy a Noe-t néztem(néztük) tűzpiros süppedő bársony fotelekben, teljesen ellazulva kikapcsolva, érezve Isten hatalmasságát, könnyeim közepette megértettem amit eddig is tudtam. Nem, nem kell a harag! Nem kell a háború! Megbántottak s én visszaadtam. lehet, nem úgy akarták..akkor abban a pillanatban talán még érzékenyebb voltam s én is fájdalommal átitatva reagáltam..hibáztak..s én is hibáztam...
De nincs visszaút..soha nem nézek hátra! Előre..csak előre...
Ne gyűjts ellenségeket- szólalt meg bennem a hang(az őrzőm), szeress..engedd, hogy szeressenek...
S lefolyó, égető könnyeimen át valami mardosta a szívemet..fájt..akkor nagyon fájt nekem..
Istenem! Mi ez szeretem? Másképpen mint eddig? De lehet? Megtehetem?
Válasz nem érkezett- tudom, majd itt lesz bennem a csendben, ha keresem.
Varga Patrícia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése