Kezdem érteni...

Véletlenek ugye nincsenek. Minden okkal történik az életünkben s akkor mikor megérünk arra, hogy fogadjuk. Hogy hogyan az már más kérdés. Nem keresem a miért-eket, bár még halványan bennem lüktetnek a rakoncátlan kérdések. Nem haltam meg, az túl könnyű lett volna, a változással szembe kell nézni, akármennyire is fáj. Látok..olykor látok..előre. Álmokat, gondolatokat...a férjem munkatársainak, s a férjemnek is néha előtte vagyok egy gondolattal, én látom egy bizonyos helyzetben nekik mit kellene tenniük...ők nem...látom, egyre erősebben látom önmagamat külön, egy másik életben...más környezetben. nem biztos, hogy akarom ezt, de már kezdem azt érezni valami lök, taszít az ismeretlen felé. Meg kell tennem..nem tudom miért. Változtatnom kell. Ha itt maradok ebben a helyzetben- megfulladok. Azt hittem örökké tart, s együtt fogunk megöregedni a férjemmel, hiszen én kértem őt az univerzumtól..de megértettem egyenlőre eddig tartott közös utunk..eddig kaptam kölcsön...mindenesetre köszönöm:-))..és erre nagyon igaz ez a zene, amit most találtam..véletlenek nincsenek: Volt egy tánc...

Varga Patrícia 

Zorán - Volt egy tánc

Sztevanovity Zorán Az elmúlt 30 év - Jubileumi koncert 1993

Köszönöm

Ritkán vagyok itt, s még ritkábban írok ide. Nyár van, s próbálom rendbe tenni összedőlt magánéletem. Mivel élek, nem haltam meg, élnem kell- akárhogyan. Hogy mit hoz a Holnap, nem tudhatom, de találnom kell új célokat s feltámasztanom halott reményemet.
Szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik szavakkal s lélekben velem vannak e nehéz időszakomban, s a 312 000 embernek a profilom látogatását....

Régen

Az idő telik, gyorsan, s szökik a Nyár. Amennyire vártam ez a Nyár fájdalmakat, érthetetlen vitákat, s égető könnyeket hozott. A változás hatalmas vihar kíséretében vonult át szerény , szép s s őszinte életemen. Rombolt- mindent. Érzelmeket, álmokat, vágyakat s a múltat. Tovább kell lépnem. Nehéz. 23 évet, aránylag szép évet hagyok magam mögött. Isten velem van, bízom benne, hogy erőt ad, s mihamarabb letörli forró, égető könnyeimet szomorú arcomról.



Varga Patrícia

Szavak

"I Love you"- írta nekem az imént valaki. Régebben erre a szóra s a magyar változatára megdobbant a szívem, ma már nem. Megtanultam a szeretlek szót nem mondhatjuk ki bárkinek. Ennek a szónak súlya van, tartalom a betűk mögött. Nem szerethet az aki nem ismer. Kedvelhet, jól érezheti magát velem, kötődhet hozzám, de nem szerethet. A szeretlek-hez egyesülnie kell velem, a lelkemmel, bele kell lépnie a gondolataimba, érezni minden lélek- rezdüléseimet bele kell ivódnia a sejtjeimbe.